Bálint Orsolya: Kordonország

Nyolcvanezer forintra bírságolta a rendőrség Perlaki-Borsos Noelt, az Egységes Diákfront elnökségi tagját, mert szerintük be nem jelentett demonstrációnak minősült a Néprajzi Múzeumban elkordonozott, egy meleg párt ábrázoló kép előtt tartott performansza. Ezen a 18 év feletti diákok „A művészet mindenkié?” feliratú táblákat tartottak, a 18 év alattiak pedig a kordonon kívül maradva „Az enyém nem” feliratúakat.

Bár a bírság nem mar úgy, mint a könnygáz, amivel a Karmelitánál sorozták a tanulóifjúságot – és amivel kapcsolatban még eljárás folyik közel negyven diák ellen –, már az összege is jelentős anyagi teher egy önálló keresettel vélhetően nem rendelkező fiatal számára. Majd befizetik a gondatlan szülei, akik nem tudták a fiukba nevelni annak a törvénynek a tiszteletét, amelyet éppen az ő és társai védelmére hoztak a fideszes és KDNP-s honatyák.

A szülők helyében én büszke lennék a fiamra, nem azért, mert jogszabályt sértett, ami eleve jogértelmezés(i szándék) kérdése, hanem mert társaival kiállt a képmutató és kirekesztő hatalom ellen, amely azt hirdeti, a másság bemutatása önmagában képes a szexuális orientáció „megkísértésére” és felér a gyermekek veszélyeztetésével. Hipokriták. A bírságot kiszabók pedig túlteljesítő csinovnyikok. Csak jegyezzék meg egy életre a tizenévesek is, hogy a szabad véleménynyilvánításnak vannak nálunk korlátai, minimum bejelentési kötelezettsége.

Sok sikert a hatóságoknak, hogy elkordonozzanak és szankcionáljanak innentől kezdve minden művészi megnyilatkozást, ami nem illik bele a politikai agendájukba, legyen az egy kiállítás képe vagy egy múzeumi performansz. Mert minden művészet egyben politikai gesztus, tudják ezt jól a kurátorok is, akik – ha lenne ilyen szabadságuk – performatív gesztusként akár megtehetnék, hogy a magyar múzeumokban mostantól csak kordonokat állítanak ki.

Borítófotó: Magyar Hang

Forrás: Népszava