csütörtök, november 15, 2018

Fotó: Regős-Simon BettyA magyar politikai beszédmód legprimitívebb fordulatai között tartjuk számon az unalomig hajszolt „elmúltnyolcévezést”.

A kormány, valamint a nagyobb és a kisebb kormánypárt számos kommunikációért felelős embere, ha épp nem volt különösebb mondanivalójuk, hát elkezdtek „elmúltnyolcévezni”. Úgy tört fel belőlük, visszatarthatatlanul, akár a böfögés a fokhagymástarjára benyelt korsó világos sör után. Az ellenzék ma komoly elszámoltatást jövendöl a remélt fordulatot követő időkre. Nyilván szükség is volna rá, csak nehogy újabb „elmúltnyolcévezés” legyen belőle.

Joggal tarthat tőle mindenki, hogy végtelenné válhat ez a történet. Ám Budai Gyula, a Fidesz bulldog természetű egykori elszámoltatási kormánybiztosa legfeljebb abban ért el sikert, hogy éveken keresztül tematizálta a közbeszédben az elszámoltatás fogalmát. A bejelentések alapján indított ezernél is több vizsgálatból – beleértve a Budai által kezdeményezett 47 ügyet is –, alig néhány jutott el vádemelésig. A töketlenkedésből Orbánnak is elege lehetett, mivel 2012 nyarán fel is mentette a kormánybiztost.

Ma azonban alapvetően más a helyzet. „Elmúltnyolcévezni” itt aligha lehet, mert oly intenzíven pörög a korrupciószámláló, hogy nemhogy nyolc, de még egyetlen esztendő gazemberségeit is képtelenség áttekinteni. A kérdés inkább az, hogy meddig lehet, vagy optimistább felhanggal téve fel, meddig kell elviselni, hogy ezek az arcunkba röhögnek?

Még meddig kell tétlenül tűrni, hogy a rokonok és barátok, meg a rokonok rokonai és a barátok barátai elképesztő vagyonokat halmoznak fel, miközben milliók élnek a létminimum alatt. Az olló egyre nyílik, a két szára egyre távolabb kerül egymástól. Ezreknek jelent gondot, hogy hol hajthatják nyugalomra a fejüket. CSOK ide, CSOK oda, százezreknek okoz fejtörést, miképp vágjanak bele az első otthon megteremtésébe, ha a kezdő bérek teljesen lehetetlenné teszik az előtakarékoskodást, vagy a hitelek törlesztését. Közben a Szemerey Tamás, Matolcsy György MNB-vezér unokatesójának érdekeltségi körébe tartozó Raw DevelopmentKft. luxuslakásokat és szállodát épít a budai várban. Megteheti, bár telket és engedélyt szerezni abban a kerületben földi halandónak aligha sikerülhetne egyszerűen. De hát nagy úr a pénz, s talán még nagyobb úr a kapcsolatrendszer.

Márpedig Szemerey mindkettővel rendelkezik. Egyik tulajdonosa ugyanis annak a BankKonzult Pénzügyi és Tanácsadó Kft-nek, amely többségi tulajdonosa a Növekedési Hitelbank Zrt-nek. Nem rossz dolog, ha az ember mögött ott áll egy bank. Vagy kettő. A Raw Development Kft. ugyanis lelkesen működik közre a Magyar Nemzeti Bank által fenntartott Pallas Alapítványok ingatlanjainak átalakításában.

Tűrjük ezt is, hisz az MNB alapítványainak közpénzen folytatott tevékenysége fontos, magasztos misszió, melyet a nép nevében folytat. Méghozzá ekképpen: „A Magyar Nemzeti Bank mint nemzeti intézmény Alapokmányában foglaltaknak megfelelően a törvényen alapuló lehetőségével élve kíván hozzájárulni a közjó szolgálatához, ezért össztársadalmi céljai megvalósításának a korábbinál még hangsúlyosabb továbbvitele érdekében hozta létre a Pallas Athéné Alapítványokat, amelyek az MNB Társadalmi Felelősségvállalás Programja és az annak keretén belül meghirdetett Közgondolkodási Program mentén kezdték működésüket 2014-ben.” Szép gondolatok ezek, kár hogy a köz ezekből a javakból semmit nem élvez.

Az már csak hab a tortán, hogy ez a cég épített gyönyörű, a honlapján referenciaként máig büszkén mutogatott több tízmilliós gazdasági épületet a Balaton parton Matolcsy fiának. Elképzeljük a fiút, amint a látványos épület egyik zugából előlép egy kapával, a vállára veszi, s elindul a szőlőtőkék közé gazdasági tevékenységet folytatni. Szép a kép, de közben az jár a fejünkben, hogy vajon hogyan néznének ránk a hivatalban, ha hasonló épülethez kérnénk építési engedélyt a Balatonnál. Nagyot nyelünk, s tűrjük tovább, hisz mindez nyilván törvényes. Csak ne motoszkálna a fejünkben a gyermekkorunkban tanult sor Petőfitől: Az alkotmány rózsája a tiétek, / Töviseit a nép közé vetétek. Akkor abból, hogy úgy működtek a dolgok, ahogy, forradalom lett.

Anélkül, hogy irodalomórát tartanánk, hisszük, hogy csak a törvény a tiszta beszéd. Bár ne tapasztalnánk nap, mint nap, hogy ma már az sem az! A legfőbb ügyész mosolyogva szemléli, ahogy a törvény előtti egyenlőség mítoszát is felszámolja ez a rendszer. Ellenzéki politikusokat meg lehet vádolni hivatali vesztegetéssel arc nélküli, fedett nyomozók homályos szavai alapján – lásd például Hiszékeny Dezső, MSZP-s országgyűlési képviselő, XIII. kerületi alpolgármester első fokon felmentéssel záruló vesszőfutását (a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség logikai hibára hivatkozva fellebbezést nyújtott be az ügyben a felsőbb politikai körökben tetszést nyilván nem arató ítélet ellen) -, ám a kormánypárti politikusok és kormány közeli haverjaik szinte sérthetetlenek. Rogán Antal ellen annak ellenére nem indult eljárás Portik Tamás vesztegetési vádja alapján, hogy az egykori olajmaffia-botrányok kulcsszereplője saját bűnösségét is elismerte Rogán megvádolásával.

De Magyarország tűri ezt is. Ahogy Mészáros Lőrinc felfoghatatlan meggazdagodását, a Harry Potterből ismert láthatatlanná tévő köpenybe burkolózó Habony Árpád lekicsinylő tekintetét, tűrjük azt is, hogy a bevándorlás ellenes plakátokkal és népszavazással végképp hülyének néznek, a normális országok előtt pedig lejáratnak bennünket, s tűrjük a kultúra, a sport, az oktatás kisajátítását, a hazai egészségügy végső romlását. Aki teheti, elmenekül. Aki marad, reményvesztetté válik. Ám ha már mindenükből kifosztották a maradókat, csak egy kérdés marad majd: még meddig?

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!