csütörtök, november 15, 2018
728x90 EU Imagery

Kína szuperhatalmi szerepre készül, így az ázsiai óriás jelenléte Európában is egyre jelentősebb.

Ahonnan Washington kivonul, megjelenik Peking. Miközben Donald Trump elnök mindent elkövet annak érdekében, hogy az amerikai érdekekre hivatkozva gyakran sértő nyilatkozataival és gazdasági intézkedéseivel maga ellen hangolja szövetségeseit, Hszi Csin-ping kínai államfőként visszafogottabb retorikát és hatásosabb megoldást választott. Peking még mindig igyekszik távol tartani magát a nagy nemzetközi összecsapásoktól. Béketűrő nemzetként próbál közeledni mindenkihez, akivel nincs közvetlen konfliktusa – akivel viszont van, azzal nem bánik kesztyűs kézzel.

 A nyugodt álca mögött határozott stratégia húzódik meg. Szuperhatalmi szerepre készül, és ennek érdekében taktikájában a harsogó politika elé helyezi a gazdasági nyomásgyakorlást. Ami, természetesen, nem azt jelenti, hogy bármit is feladna politikai céljaiból. Teszi ezt olyannyira eredményesen, hogy az emberi jogok érvényesítésére oly fogékony nyugati országok, Kína esetében olykor zokszó nélkül lenyelik azt, amit mondjuk Oroszország részéről nem tűrnek el. Kína európai jelenléte immár kézzelfogható tényekből mérhető le. A nagyközönség számára talán nem ismert, hogy az európai kikötők 10 százaléka már kínai tulajdonban van. Legutóbb Belgium második legnagyobb kikötője került kínai kézre. Olyan stratégiailag fontos szektorokban terjeszkedik a kínai tőke, mint az információ-technológia, a telekommunikáció és a közlekedés. Peking átveszi a hangadó szerepét, ahonnan az Egyesült Államok kivonul és hitelt ajánl azoknak, akiktől Washington azt megtagadja. Eközben mindig szem előtt tartja, hogy ne veszítsen az üzleten, és valamilyen formában megtérüljenek a befektetései. Ahol ennek nem látja reális esélyét, ott inkább csak ígér, és kivár.

Az Expert Online orosz hírportál terjedelmes cikkéből megtudhatjuk, hogy Kína Ázsia, Afrika és Európa 68 országában csillagászati összegekkel vesz részt beruházások megvalósításában. A GGD amerikai kutatóintézet elemzése szerint a 68 ország közül a legsebezhetőbb Kína dél-kelet-ázsiai hídfőállása, Laosz, Észak-Afrikában a Vörös tenger partján fekvő Dzsibuti, az Indiai-óceán térségében Pakisztán és a Maldív-szigetek, Közép-Ázsiában a fontos közlekedési és kereskedelmi utak kereszteződésében fekvő Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Mongólia, Európában pedig Montenegró, ahol kínai pénzen hét modern autóút épül. Tádzsikisztánban és Kirgizisztánban

Peking autóutak építésén kívül vasútvonalak, gázvezetékek lefektetését és villamoserőművek építését finanszírozza. Mongólia sem lenne képes kínai milliárdok nélkül felépíteni villamos erőműveit vagy a fővárost a repülőtérrel összekötő utat. Az amerikai elemzők szerint a nagylelkű támogatás és hitel azzal jár, hogy a megsegített országok államadóssága rendkívüli mértékben növekszik, s azon belül különösen a kínai részesedés. Ez azt jelenti, hogy ha a hitel elér egy bizonyos kritikus pontot, Kína már diktálni tud. Nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is. Ebbe az irányba tart Kambodzsa és Afganisztán is, miután közel áll ahhoz, hogy államadósságának a fele kínai legyen.

Peking páratlan lehetőségeire jó példa Srí Lanka, amely tavaly nem volt képes visszafizetni több mint egymilliárd dolláros adósságát, és ennek fejében 99 évre bérbe adta Kínának az egyik fontos fontos állami kikötőjét, Hambantotát. A pakisztáni Gvadar kikötőváros bevételének 91 százalékát szintén a kínaiak fölözik le: kínai munkások ezrei dolgoznak és még az építőanyagot is Kínából szállítják ide.

Donald Trump harciassága kevés ahhoz, hogy képes legyen eltekinteni attól az egyszerű ténytől: Kína kezében van az amerikai államadósság 18 százaléka. Kína amerikai állampapír-portfólióját 1185 milliárd dollárra becsülik. Ennek ismeretében Peking játszótere még Washingtonból nézve sem lebecsülhető. Csendes háború ez a javából.

Peking Washingtont bírálta

Aligha tett jót az Egyesült Államok és Kína kapcsolatának, hogy Donald Trump elnök 25 százalékos adót vetett ki az acél-, és 10 százalékot az alumíniumimportra. Az intézkedés ugyanis különösen kellemetlenül érinti Pekinget. Csiang Csen-csang, a Kereskedelmi Világszervezet kínai képviselője élesen bírálta Washington lépését. Mint mondta, elfogadhatatlan, hogy az Egyesült Államok ilyen egyoldalú döntést hozzon. Kifejtette, az amerikaiak ezzel szembemennek a WTO szabályaival, mert a gazdaságilag fejlett országok elvben nem fenyegethetnének másokat súlyos gazdasági intézkedésekkel.

Az Egyesült Államok visszautasította a vádakat, s Kína szabadalmi gyakorlatait bírálta. Ezt megelőzően telefonbeszélgetést folytatott egymással Liu He kínai kormányfőhelyettes Stephen Mnuchin amerikai pénzügyminiszterrel, s próbáltak közös nevezőre jutni a kérdésben, nem nagy sikerrel. A vámot egy 30 napos tárgyalási időszak után vetik ki.

Forrás: Népszava, Barabás Péter

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all