Úgy tűnhet, hogy a menekültválság évek óta holtponton lévő kezelésében valamilyen előrelépés történt az elmúlt napokban és hetekben. Oldódtak konfliktusok, történtek megegyezések, optimistábbak lettek egyes politikusok nyilatkozatai, de hogy mindez valódi megoldást hoz-e, az egyelőre kérdéses. Az Európai Unió továbbra is tartja magát ahhoz az elvhez, hogy a valódi menekülteknek védelmet kell adni, az illegális és ellenőrizetlen bevándorlást azonban minden eszközzel meg akarja állítani. A cél nemes, de továbbra is vannak megoldásra váró problémák.

1. Ellenőrzés 2 nap alatt?

Németországban a három kormánypárt (CDU, CSU, SPD) verejtékes tárgyalások után az unión belüli illegális migráció kezelésére próbál megoldást nyújtani, de nem tudni, működőképesek lesznek-e a transzferközpontok.

Megállapodásuk szerint a német határra érkező menekültek csak azután léphetnek be az ország területére, ha státuszukat és menedékkérelmüket előbb megvizsgálják. Akiről kiderül, hogy egy másik uniós országban már regisztrálták, azaz ujjlenyomata máshol már bekerült az uniós nyilvántartásba (Eurodac), azt vissza fogják küldeni oda és ügyét ott kell elbírálni. Ehhez a CDU és a CSU eredetileg zárt tranzitzónákat akart létrehozni. Ebbe a szociáldemokraták nem mentek bele, nem akarták, hogy börtönökhöz vagy a németeknél különösen rossz emlékű koncentrációs táborokhoz hasonló létesítményeket hozzanak létre, amelyekben igen könnyen megsérthetik az emberi jogokat.

Végül az a kompromisszum született, hogy az érkezőket rendőrségi épületekben helyezik el, ahol az emberek orvosi ellátást, élelmezést kapnak, nem választják szét a szülőket és a gyermekeket. Ugyan ezeket tranzitközpontok helyett transzferközpontoknak nevezik, a lényeg ugyanaz: az ide érkezők hivatalosan még nem tartózkodnak német területen. Csak az ellenőrzés után léphetnek be vagy fordítják vissza őket.  Ezekben a transzferközpontokban a Németországban jól bevált repülőtéri eljárást folytatják le. Eszerint a hatóságoknak 48 órán belül el kell dönteni, hogy az illető jogosult-e menedékjogi eljárásra. A probléma ezzel a 48 órás határidővel lehet. Azt gyorsan el lehet dönteni, hogy valakinek az ujjlenyomata már szerepel-e az uniós nyilvántartásban. A többi kérdés azonban nem ilyen egyszerű. Mint már többször írtunk róla: a menekültek nagy része útiokmányok és mindenféle azonosító irat nélkül érkezik. Ilyen esetben 48 óra igencsak kevés arra, hogy el tudják dönteni, hogy befogadható-e valakinek a menedékkérelme.

Ehhez ugyanis hitelt érdemlően meg kell állapítani a nevét, állampolgárságát, a korát (később számos eset mutatta, hogy ez komoly gondokat okozhat), továbbá azt, hogy volt-e hazájában büntetve, kapcsolatban állt-e iszlamista terrorszervezetekkel és valóban lehetett-e üldöztetésnek kitéve és ezért védelemre szorulhat-e. A repülőterek hasonló transzferzónáiban ma egy nap alatt kb. 3-5 ember ügyével tudnak foglalkozni, miközben ez az ellenőrzési folyamat egyes esetekben hetekig, hónapokig is eltarthat és akkor sem mindig hoz eredményt.

2. Ki veszi vissza a visszaküldött menekülteket?

A német elképzelés szerint akit korábban már regisztráltak egy másik uniós tagállamban, azt vissza fogják küldeni abba az országba, de egyelőre nem látszik, ki venné vissza ezeket a bevándorlókat. Ez elsősorban a menekülthullám frontországainak számító Görögországot, Olaszországot vagy Spanyolországot jelenti. De ebbe a körbe tartozik az unió külső határán álló Magyarország is. Az Eurodac adatai szerint 2017-ben Magyarországról 2015 olyan ember utazott be illegálisan Németországba, aki egy másik országban már menekültként védelmet kapott. Ők lehetnek azok, akiket a kvótákat elutasító magyar állam kvázi titokban mégiscsak menekültként ismert el, és akikről a magyar külügyminiszter aztán azt mondta: 99 százalékuk Nyugat-Európába folytatta az útját.

A visszavételek ügyében a németek egy kicsit előre siettek. Az uniós csúcs után a német hírügynökség azt írta: Angela Merkel 14 országgal állapodott meg a visszafogadásokról, köztük Magyarországgal is. Ezt aztán sorban cáfolták. Az elsők között maga Orbán Viktor, aki kacsának minősítette ezt és kijelentette: mi nem veszünk vissza egyetlen menekültet sem, bármilyen más módon viszont szívesen segítünk az európai menekültválság megoldásában. Ugyanígy tett Lengyelország és Csehország is. Ebben az ügyben az olaszok jelentik az igazán kemény diót, hiszen oda kellene visszaküldeni a legtöbb embert. Hiába bíztak a németek az osztrákokban, a bécsi kormány sem egyezik bele abba, hogy náluk helyezzék el azokat, akiket nem fogad vissza Olaszország, Magyarország vagy valamelyik másik uniós tagország.

A német kancellárnak eddig csak Görögországgal és Spanyolországgal sikerült megegyeznie menekültek visszafogadásáról. A görög deal lényege, hogy Németország átvesz 950 embert görög táborokból, és a családokat Németországban egyesíti, Görögország pedig havi 100-150 embert fogad vissza, akiket a német határon tartóztattak föl. A spanyolok is vállalták menekültek visszavételét, cserébe Németország támogatja a kormányt a határőrizet erősítésében.

3. Nem védhető az EU külső határa

Évek óta beszélnek az unió külső határainak védelméről, de ez csak részben valósult meg. A legutóbbi uniós csúcs záródokumentuma is azzal kezdődik, hogy a működőképes uniós politika egyik előfeltétele az EU külső határainak hatékonyabb védelme az illegális (ezen a szón van a hangsúly) bevándorlással szemben. A 2015. októberi csúcsidőszakhoz képest 95 százalékkal csökkent az Unióba irányuló illegális határátlépések száma, a közelmúltban azonban ismét fokozódott a migráció a Földközi-tenger keleti és nyugati térségében. A balkáni útvonalat nagyrészt sikerült lezárni, miután az EU megállapodott Törökországgal a parti vizek szigorúbb őrizetéről, az embercsempészek elleni fellépésről és az illegális bevándorlók visszavételéről (cserébe az EU legális migránsokat fogad be). Mindez a magyar déli határon is érezhető. Ott az elmúlt 30 napban 0 és 5 között volt az elfogott illegális határátlépők száma. A balkáni útvonal a német sajtó szerint nyugatabbra húzódott: a bevándorlók a Görögország-Albánia-Bosznia-Hercegovina-Horvátország-Szlovénia útvonalon haladnak Nyugat-Európa felé. Hasonló figyelhető meg a tengeri útvonalon is. 

Míg a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) adatai szerint 2016 első félévében 225 ezren, 2017 első felében pedig 85 ezren keltek át a tengeren Olaszországba és Spanyolországba, idén az első félévben ez a szám tovább feleződött: 45 500-ra csökkent.

4. A Földközi tenger veszélyes, de nem jelent határt

Történtek már lépések, de a Földközi-tengeren sem sikerült megkadályozni a bevándorlók érkezését. Az Olaszországban hatalomra került, baloldali és szélsőjobboldali populista kormány minden lehetséges eszközzel igyekszik megállítani a feléjük irányuló áramlást. Az Észak-Afrikából (elsősorban Líbiából) embercsempészek közvetítésével elinduló gumicsónakok eddig úgy jutottak el uniós vizekre, hogy a tengeren hánykolódó csónakok utasait a nemzetközi vizeken közlekedő hajók mentették ki, hiszen a tengeri jog előírja, hogy a bajba jutott embereket ki kell menteni. A menekültek érkezése annak ellenére sem állt meg, hogy az átkelés egyre veszélyesebbé vált. Az UNHCR adatai szerint míg 2017 első félévében minden 38. menekült halt meg a tengeren, ez a veszély idén már minden 19.-et fenyeget. Júniusban összesen 629 bevándorló és menekült vesztette életét, míg 3136 embert sikerült kimenteni a tengeren.

A Földközi-tengeren ezért már évek óta uniós missziók és nemzetközi segélyszervezetek hajói igyekeznek megakadályozni felnőttek és gyermekek tömeges és értelmetlen halálát. Ezeket a mentőakciókat eddig leginkább csak a magyar kormány nevezte "Soros embereinek", az "illegális bevándorlás segítőinek", akik "összejátszanak az embercsempészekkel".

Ma már ezt a terminológiát használja a jobboldali populista olasz kormány is, amely az elmúlt hetekben sorra tiltotta meg a civil mentőhajók kikötését. Az Északi Liga belügyminisztere azzal fenyegetőzött, hogy az utóbbi öt év baloldali kormányai még megengedték, hogy ezek a hajók a migránsokat Olaszországban "rakodják ki", de mostantól megváltozik minden. A keményvonalas olasz belügyminiszter a civil mentőhajók után most a Földközi-tengeri nemzetközi katonai műveletek hajóit is ki akarja tiltani az olasz kikötőkből, miután Szicíliában 106 migránssal a fedélzetén szállt partra az EuNavfor Med egyik hajója. Miről is van szó? Az olasz belügyminiszter annak a humanitárius missziónak a hajóit akarja kitiltani, amelyet egy 2015-ös uniós (európai tanácsi) határozat hozott létre 14 ország, köztük Magyarország támogatásával.  Az olasz kormány kemény fellépésének hatása már látszik a statisztikákon. Az észak-afrikai embercsempészek Líbia helyett egyre inkább a Niger-Marokkó-Spanyolország útvonalat részesítik előnyben. Idén júniusban már több menekült ért partot Spanyolországban, mint Olaszországban.

5. Sehol nincsenek az unión kívüli menekültközpontok

Az unión belül régóta hangoztatják, hogy az EU határain kívül létrehozott tranzitközpontok jelentenék a megoldást, de ezekre egyelőre nem sok esély van. A június végi uniós csúcson csak abban tudtak megállapodni, hogy uniós országok önkéntes alapon hoznak létre olyan központokat, amelyeken keresztül ellenőrizhetővé és legálissá válik az érkezők beengedése vagy visszatoloncolása. Az uniós csúcson végül csak utalás szintjén hangzott el az, hogy ilyen központokat Észak-Afrikában is kellene létesíteni. 

Pedig az olaszoknak erre is volt koncepciójuk. Azt javasolták, hogy Líbia déli határán, Nigerben, Maliban, Szudán és Csád területén hozzanak létre uniós menekültközpontokat, ahol a migránsoknak addig kellene várniuk, amíg Európában el nem bírálnák kérelmüket. Ezt azon melegében elutasította Ahmed Maitík, az ENSZ által elismert líbiai kormány miniszterelnök-helyettese. Csak ötlet szintjén merült fel az is, hogy a Balkánon, Albániában legyenek ilyen központok, ezt viszont Edi Rama albán kormányfő utasította el. Azt mondta. nem fordulhat elő, hogy az EU „lerakja valahová az elkeseredett embereket, mint a veszélyes hulladékot".

Forrás: Index