Franciaország konzultációra hazarendelte római nagykövetét, s ezzel újabb mélypontra érkezett a két EU-tagállam hónapok óta fokozatosan romló viszonya. A populista, jobboldali olasz koalíció azzal az Ausztriával is haragban áll, amelyet a nacionalista szélsőjobbot képviselő Szabadság Párt részvételével alakított koalíciós kormány irányít. Ahogy terjed a populizmus, úgy várhatóak újabb belső viták az unióban.

Luigi Di Maio olasz miniszterelnök-helyettes, a populista Ötcsillagos Mozgalom vezetője tudja, miként szórjon sót egy fájó sebbe: a hónapok óta tüntető és Emmanuel Macron francia elnök lemondását követelő sárgamellényesek vezetőivel fényképezkedett, miután Párizs közelében hosszasan tárgyalt a demonstrálók képviselőivel. A provokatív találkozó a várt eredményt hozta, Párizs – amely a találkozó miatt a francia belügyekbe való beavatkozással vádolta meg Olaszországot – konzultációra hazarendelte római nagykövetét. „Hónapok óta Franciaország folyamatosan különféle alaptalan vádak kereszttüzében van. A legutóbbi akció a belügyekbe való elfogadhatatlan beavatkozást jelenti, mivel Olaszország kétségbe vonja egy szövetséges és baráti nép által hozott döntés legitimitását. Egy dolog az egyet nem értés, és egészen más a viták választási, vagy egyéb célból történi kihasználása” – indokolta a lépést a francia külügyminisztérium.

Alapítók marcangolják egymást

A két EU-alapító közötti vita már közel egy éve tart. Amint Rómában hatalomra jutott a baloldali jelszavakat ismételgető, erősen populista Ötcsillagos Mozgalom, illetve a politikai paletta jobboldalán álló Liga, azonnal megkezdődött az üzengetés. Bár a két ország már mindenen össze tud veszni, a háttérben az áll, hogy míg Róma – az Orbán-kormányhoz hasonlóan – gyengíteni akarja az uniót és a népek EU-járól beszél, Macron francia elnök azoknak az erőknek az egyik arca, amelyek szerint a további integrációval lehet megőrizni Európa nemzetközi versenyképességét.

A legtöbbször a bevándorlás kezelése a vita tárgya, de ahogy közeledik a májusi EP-választás, egyre inkább úgy tűnik, Róma azért hergeli Macront, hogy ezzel javítsa az államfő franciaországi euroszkeptikus ellenzékének európai választási esélyeit.

A francia–olasz vita sokkal több, mint Di Maio magánakciója, még akkor is, ha a belügyminiszter, a ligás Matteo Salvini most békülékenyebbnek tűnik. Ugyanis korábban Salvini is durva szavakkal illette Macront, s ezek a vádak alapvetően nem a francia politika, hanem az államfő személye ellen irányultak. Múlt hónapban például azt találta mondani: nagyon reméli, hogy a franciak hamar megszabadulnak ettől a szörnyű államfőtől.

„Az utóbbi negyven évben nem hallottam ilyet az EU-n belül. Sokat bíráljuk Vlagyimir Putyin orosz elnököt, vagy Donald Trumpot, de ezek a kritikák sohasem a személyek ellen irányulnak. És az olaszok megsértettek egy másik íratlan törvényt is, amikor Párizs rovására írták az ország gyarmatosító múltját: azt, hogy sohasem beszélünk a múltról, soha – mondta Alain Lamassoure, az Európai Parlament képviselője, Franciaország egykori európai ügyi minisztere. Ezzel arra utalt, hogy a franciákis találhatnak olyan pontokat az olasz történelemben, amelyekre Rómában sem túl büszkék.

Ráadásul, amikor Salvini béküli akar, akkor is úgy teszi, hogy közben ragaszkodik ahhoz: Macron engedjen. Azt közölte ugyanis, hogy akkor lehet csak szó a francia–olasz kapcsolatok „újraindításáról”, ha Párizs kiadja Olaszországnak a Róma által kért szélsőbalos aktivistákat, és leállítja a migránsok Olaszországba visszatoloncolását. Meg még arról is panaszkodott, hogy a francia hatóságok miatt hosszú sorok alakultak ki az elméletileg csak papíron létező olasz–francia határon.

Közben Di Maio ellentámadásba ment át, s az általa meglátogatott sárgamellényeseket nevezte az olasz nép barátjának számító francia nemzet képviselőinek. „Különben is, Macron sok alkalommal támadta úgy Olaszországot, hogy közben a májusi európai választásokra készül. Ez szerintünk nem ásta alá a két nép barátságát és nem is fogja” – magyarázta Di Maio.

Nem működik a populista internacionálé

A bal- és jobboldali populizmus, illetve a nacionalizmus európai terjedése már jó ideje mérgezi Ausztria és Olaszország viszonyát is, több miniszteri látogatás is meghiúsult amiatt, hogy az osztrákok azt tervezik, tömegesen adnak állampolgárságot a közös határ olasz oldalán lévő, jelentős részt németajkúak által lakott Dél-Tirol lakóinak. Míg korábban e nemzetiségi kérdés rendezését tekintették Európában a leginkább működőképes modellnek, Bécs  – egyértelműen belpolitikai indíttatású – mostani akciója megronthatja a két nemzet közötti viszont. Ráadásul nincs is sok értelme az osztrák állampolgárságnak, hiszen míg például a vajdasági vagy ukrajnai magyarok lehetőségei jelentősen bővülnek a magyar állampolgárság megszerzésével, az EU-n belüli jogokat teljes mértékben élvező olaszoknak nem hoz pluszjogokat az osztrák állampolgárság felvétele.

Bár a nagykövet konzultációra hazahívása sok esetben a diplomáciai kapcsolatok teljes megszakításának az előjele volt, aligha történik meg most ugyanez Franciaország és Olaszország között. Három évvel ezelőtt például Görögország is hazahívta bécsi nagykövetét, mert Athént zavarta, hogy az EU-tagállamok nem hajlandóak befogadni a kvóták alapján a görög partokra érkezett több százezernyi menekültet. Magyarország pedig tavaly hívta haza hollandiai nagykövetét, amikor a távozó budapesti képviseletvezető az Iszlám Állam harcosaihoz hasonlította a magyar kormányt. Ugyanakkor az nagyon valószínű, hogy a májusi választások előtt újabb csörték is várhatóak, s a kétoldalú viszony csak nagyon lassan javul majd meg.

Forrás: HVG