vasárnap, július 21, 2019
728x90 EU Imagery

Recep Tayyip Erdoğan török elnök hiába építette ki a világ egyik legjobban központosított illiberális demokráciáját, az utóbbi években (részben pont a hatalomkoncentráció miatt) gazdasági válságba kormányozta országát. Ezért ahogy várható volt, a kormánypárt a nagyvárosokban elbukta a március végi önkormányzati választásokat, ellenzéki polgármestert választottak Isztambulban. Az elnök ebbe a jelek szerint nem hajlandó belenyugodni, de elemzők szerint könnyen visszafelé sülhet el az illiberális hév.
 

Március 31-én egy kicsit úgy tűnt, megrepedezett a török illiberális demokrácia, miután a Recep Tayyip Erdoğan török elnök nevével fémjelzett, kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) 1994 óta először szenvedett vereséget az isztambuli polgármester-választáson.

A jelek szerint azonban az elnök és a hozzá közel álló hatalmi-gazdasági érdekcsoport nem akar beletörődni ebbe: több mint egy hónap kellett hozzá, de elérték a választási eredmények megsemmisítését.

A JELEK SZERINT ERDOĞAN ATTÓL TART, HOGY AZ ISZTAMBULI VERESÉG ALÁÁSHATJA RENDSZERÉT – A VEJE ÁLTAL IRÁNYÍTOTT HATALMI KÖRÖK PEDIG ATTÓL, HOGY HA ELVESZTIK AZ ISZTAMBULI ÖNKORMÁNYZATOT, KEVESEBB KÖZPÉNZ FÖLÖTT TUDNAK MAJD DISZPONÁLNI.

 

Elemzők viszont úgy vélik, a lépés visszafelé sülhet el: megosztja a kormánypártot, egységbe kovácsolja az ellenzéket, és mélyíti az ország gazdasági válságát. Egyesek pedig odáig mennek, hogy a hosszú évek óta gyengülő török demokrácia végének nevezik a történetet.

Szoros volt

Az ország és a város megosztottságát jelzi, hogy az isztambuli voksolás rendkívül kiélezett volt: 80 százalék feletti részvétel mellett nyolc és fél millió érvényes szavazatot adtak le. Ebből az ellenzéki polgármester-jelölt végül mindössze 14 ezer szavazattal, azaz 0,2 százalékkal verte meg az AKP-s exminiszterelnököt, Binali Yildirimet.

Az AKP rögtön „szervezett” választási csalást kiáltott,  majd közölték, hogy „senkinek sincs joga 13-14 ezer szavazatos előnnyel győztesnek nyilvánítania magát”. (A kormányközeli sajtó fülkepuccsnak nevezte az esetet, amely kifejezés elég jól jelzi az egész helyzet abszurditását.) Hosszas huzavona után azonban az isztambuli választási tanács április 17-én megerősítette az eredményt, és kihirdette a győztest: a szekuláris (kemalista) szociáldemokrata Köztársaság Párt (CHP) által indított Ekrem Imamoglut.

Ennek ellenére az országos választási bizottság török megfelelője, a legfőbb választási tanács hétfőn bejelentette, hogy helyt ad az AKP panaszainak, megsemmisíti az eredményt, és június 23-ára új választást ír ki. Hivatalosan azzal indokolták a dolgot, hogy egyes választási jegyzőkönyvekről hiányzott az aláírás, illetve hogy (az erre vonatkozó szabályok ellenére) egyes szavazóköri feladatokat nem közszolgák láttak el.

27679379 099a7739d1b4699b37634a452d7b590b wm

Az isztambuli választási tanács április 17-én megerősítette az eredményt és kihirdette a győztest, a Köztársaság Párt (CHP) által indított Ekrem Imamoglut
Fotó: Yasin Akgul

Időközben pedig az isztambuli ügyészség is elkezdett vizsgálódni az állítólagos választási visszaélések ügyében, 32 nyomozást indítottak és száz szavazatszámlálót idéztek be gyanúsítottként kihallgatásra.

Jelképes csapás

Az önkormányzatok nagypolitikai befolyása teljesen marginális, miközben a másfél évtizedes (de főleg az utóbbi években beindult) hatalmi koncentráció következtében az összes hatalmi ág minden csápja Erdoğan és pártja kezében van. Ettől függetlenül az isztambuli vereség mégis egy fontos jelképes csapás volt a kormánypártnak:

  • Isztambul nemcsak az ország legnépesebb városa, hanem az AKP egyik fő bázisa is: a párt 25 évig vezette a várost, és maga Erdoğan is isztambuli polgármesterként lett országosan ismert szereplő.
  • A vereség pedig hiába járt csak marginális hatalomvesztéssel, felvetette az ellenzéki összefogás rémét. A három fő ellenzéki erő, a CHP, a kurdokat képviselő Népi Demokratikus Párt (HDP) és a nemzeti liberális konzervatív, szekuláris Jó Párt (Iyi) megállapodtak, hogy az ország nagy részén nem indítanak jelölteket egymás ellen; részben ennek is köszönhető, hogy a három legnagyobb török városban, Isztambul mellett az eddig szintén AKP-s vezetésű Ankarában, valamint (az eddig is ellenzéki) Izmirben is ellenzéki győzelem született.
  • Ráadásul Erdoğanék annak ellenére kaptak ki, hogy irtózatos erőket fektettek a kampányba, az elnök pedig kvázi a személyéről szóló népszavazássá tette az önkormányzati választásokat.
  • Ha ilyen körülmények között elvesztik az ország legnagyobb városát, az annak a jele, hogy a rezsim gyengül és megbuktatható. (Nem véletlen, hogy az isztambuli vereség után az AKP nacionalista szövetségese, a Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) elkezdett távolodni az AKP-től.)

AZ ELNÖK ÁLLÍTÓLAG MÁR 2017-BEN AZT MONDTA, HA ELVESZTJÜK ISZTAMBULT, ELVESZTJÜK TÖRÖKORSZÁGOT. A JELEK SZERINT MINDENT KÉSZ MEGTENNI, HOGY EZT ELKERÜLJE.

Brutális kampány

Erdoğan a voksolás előtt azt hangoztatta, hogy Törökország ellen külső erők folytatnak háborút, amerikai pénzügyi spekulánsoktól kezdve kurd terroristákon és az állítása szerint velük szövetkező ellenzéken keresztül az amerikai száműzetésben élő Fethullah Gülen hitszónok híveiig bezárólag a nemzet kismillió (vélt vagy valós) ellenségét pécézte ki magának.

A választás előtti utolsó napokban már azzal kampányolt, hogy Törökország túléléséről van szó, és ha nem nyer az AKP, vége az országnak. Elemzők szerint bár a nacionalista hergelés eddig sem állt távol Erdoğantól, ez volt eddig messze a legbrutálisabb kampánya. Az indulatokat jelzi, hogy nemrég rátámadtak a CHP vezetőjére egy temetésen.

A kampány elfajulásában nagy szerepet játszott a török gazdaság romló állapota: a török líra gyengülése egyre nagyobb pénzügyi problémákat okoz, az infláció elszabadult, 20-30 százalék között mozog, miközben a korábban (a 2009-es, globális recessziót kivéve) 16 éven át töretlenül növekvő gazdaság recesszióba fordult, a munkanélküliség 15 százalékos.

27680295 d78a95a5281b37d09e04a078f41f2890 wm

Isztambuli pénzváltó az aktuális árfolyamokkal 2018. augusztus 13-án

Az elnök szerint mindenféle ördögi külső erők tehetnek erről, és részben igaz, hogy a világgazdaság közelmúltbeli folyamatai nagyon rosszul jöttek ki Törökországnak. Ugyanakkor elemzők szerint a fő ok a kormány elhibázott gazdaságpolitikája. (Hogy Törökország hogyan jutott idáig, arról 2017-ben és tavaly is részletesen írtunk.)

Betetőzött az illiberalizmus

Míg az elnök szervezett választási csalásról és az ország elleni támadásokról beszél, ezt azért hívein kívül elég kevesen hiszik el. Sokan emlékeztetnek rá: az AKP az utóbbi években (részben a 2016-os katonai puccskísérletre hivatkozva) több tízezer közszolgát érintő tisztogatásokat végzett az államigazgatásban, minden fontos pozícióba saját embereiket ültették,  Erdoğant rendkívül kiterjedt elnöki hatalommal ruházták fel. Ahogy pedig a hasonló berendezkedésű államokban lenni szokott, a közmédia és a kormányhoz közeli média is ezerrel tolta a kormánypropagandát a voksolás előtt.

ELÉG NEHEZEN HIHETŐ, HOGY EBBEN A HELYZETBEN A JÓ MÁSFÉL ÉVTIZEDE SEMMIFÉLE POLITIKAI HATALOMMAL NEM RENDELKEZŐ ELLENZÉK KÉPES LENNE VÁLASZTÁSI CSALÁST ELKÖVETNI.

Ahogy az is érdekes, hogy a döntés csak a polgármesteri voksolást érinti, miközben Isztambulban kerületi tisztségviselőket is választottak a legutóbbi szavazáson, egy választó összesen négy szavazatot adhatott le. Így jogosan merül fel, hogy ha csalás volt, az minden bizonnyal ez utóbbiakra is kiterjedt volna.

A történtek miatt Isztambulban kisebb-nagyobb tüntetések indultak, a megválasztott polgármester, Ekrem Imamoglu árulásnak nevezte a döntést, a  CHP alelnöke arról beszélt, hogy a jelek szerint „illegális győzni az AKP ellen”, a „rendszer felülbírálja a nép akaratát, így nem demokratikus és nem is legitim”.

Az ellenzék azzal vádolta az AKP-t, nyomást gyakorolt a választási bizottságra, amivel egyébként Kati Piri, az Európai Parlament jelentéstevője is egyetértett. Szerinte a választási tanács döntése véget vet a török választások megbízhatóságának. Szakértők arról beszélnek, a választási tanács volt az utolsó intézmény, amely még függetlenül tudott működni Törökországban, de a jelek szerint ennek is vége.

27679773 c84a4a8623bd77bb2ba9343c3a19c31f wm

Ekrem Imamoglu támogatói tüntetnek Isztambulban 2019. május 6-án
Fotó: Bulent Kilic

Visszafelé sülhet el

Ettől függetlenül az ellenzék jobb híján nem tervezi bojkottálni a júniusra kiírt megismételt voksolást. Annyiban pedig a jelek szerint visszafelé sült el az AKP lépése, hogy az ellenzéki összefogás tovább erősödött: a nagy pártok után most több kisebb ellenzéki erő is közölte,  nem indítanak jelöltet június 23-án. A visszalépő kisebb pártok 2,6 százalékot szereztek márciusban, úgyhogy Erdoğanék dolga jóval nehezebb lesz.

Elemzők a lépés gazdasági hatásait is felhozták. Törökországnak sürgős gazdasági reformokra lenne szüksége, ám az elnök a jelek szerint kizárólag az ellenzékkel szembeni leszámolásra koncentrál. Átgondolt gazdaságpolitika hiányában a hazai cégek is gyengélkednek, a külföldi tőke pedig egyre kevésbé bízik a török kormányban.

A török líra tovább gyengül, ezzel növelve az inflációt és rontva az importfüggő török gazdaság fizetési mérlegét. Miközben az ország fő befektetőinek számító Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak már így is tele van a hócipőjük a török elnök illiberalizmusával, amire rátesz egy lapáttal, hogy Erdoğan újabban erősen közeledik Oroszországhoz.

Ahogy egy elemző fogalmazott, az ország gazdasági és geopolitikai helyzete fényében Erdoğan „már nem nagyon tud több nyulat előhúzni a kalapból”.

Nem őket kell meggyőzni

A jelek szerint még az AKP-n belül is vannak, akik nem értenek egyet az erdoğani politikával. Ahmet Davutoglu korábbi külügyminiszter egy Facebook-posztban kritizálta a kormány gazdaságpolitikáját, az Erdoğannak majdhogynem teljhatalmat adó elnöki rendszert, az elnök közeli tanácsadóiról szólva pedig azt mondta, „nem szabad hagyni, hogy egy szűk, csak saját érdekeivel törődő csoport irányítsa az országot”.

A New York Times forrásai szerint ez az Erdoğan veje által vezetett szűk csoport kardoskodott a voksolások megóvása és a politikai feszültségek fenntartása mellett, míg a párt hagyományos hatalmi körei inkább azt hangoztatják, hogy mindenki nyugodjon le és lépjen tovább. De más pártbéli források is arról beszélnek, hogy nagy belharcok folynak a pártban Erdoğan körei és az elnöki politika bírálói között, és a pletykák szerint az AKP egyes nagy öregjei azon tanakodnak, hogy kilépnek és új pártot alapítanak. Ezeknek pedig a politikai nézeteltéréseken kívül az is része , hogy

AZ ISZTAMBULI ÖNKORMÁNYZAT 42,6 MILLIÁRD LÍRÁS (2000 MILLIÁRD FORINTOS) KÖLTSÉGVETÉSÉBŐL RENGETEG PÉNZT LEHET KICSATORNÁZNI, AMIRŐL ERDOĞAN SZÖVETSÉGESEI NEM AKARNAK LEMONDANI.

27680135 abbad8546525b4ef468ae872b0092666 wm

Erdogan a török parlamentben köszönti pártja tagjait 2019. május 7-i képviselőtestületi gyűlésen. A török elnök a demokrácia megerősítéseként értékelte, hogy megismétlik a szerinte elcsalt választást.
Fotó: Adem Altan

Erdoğan maga mindenesetre a demokrácia megerősítéseként értékelte, hogy megismétlik a szerinte elcsalt választást, és azt mondta, bízik benne, hogy az emberek helyes döntést hoznak június 23-án. Kérdés, hogy ha a szkeptikus szakértők és befektetők nem is, a választók hisznek-e majd neki: a török elnök az AKP 2002-es hatalomra jutása óta rengeteg lépést tett a demokrácia gyengítése érdekében, amelyeket aztán (nemzetközi megfigyelők által egyre inkább megkérdőjelezett legitimitású) választásokon erősíttetett meg a néppel. Bár a nagyvárosokban buktak, az AKP és az MHP szavazataránya országosan így is 50 százalék felett volt.

A másik kérdés persze az, hogy mi lesz, ha a kormánypárt megint kikap Isztambulban, illetve hogy mire hajlandó az AKP annak érdekében, hogy ez ne így legyen.

(Borítókép:  Tayyip Erdogan török elnök miután leadta szavazatát az Isztambulban tartott önkormányzati választásokon 2019. március 31-én. Fotó: Bulent Kilic/AFP)

Forrás: Index

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all