Részletek

Kategória: Világ

„Michel Barnier brexitfőtárgyaló lehet a titkos favorit az Európai Bizottság elnöki posztjára” – dobta be szerda reggel a kormánybarát Magyar Hírlap, miután Orbán Viktor miniszterelnök némi meglepetésre hétfőn megvonta a támogatását a mostani néppárti csúcsjelölttől, Manfred Webertől. Azért számít meglepőnek, hogy Orbán hétfőn nyíltan alkalmatlannak nevezte Manfred Webert, mert korábban még dicsérte és támogatásáról biztosította. Majd most, több héttel azután szakított Weberrel, hogy a bajor politikus kijelentette, nem a Fidesz és Orbán Viktor (vagy ahogy azt a miniszterelnök tévesen idézte, a „magyarok”) szavazataival akarja vezetni az uniós kvázikormányt.

Barnier nevének felvetése nem légből kapott ebben a helyzetben: 

• Michel Barniert valóban többször is lebegtették a nyugati sajtóban;
• brexitfőtárgyalóként a brit kilépés elhúzódása lefoglalja, erre hivatkozva nem indult a néppárti csúcsjelöltségért;
• szemben az előző EP-választással, ahol hiába támogatta őt Orbán Viktor, végül alulmaradt;
• ráadásul volt miniszterként és uniós biztosként tapasztaltabb, mint a nulla kormányzási tapasztalattal bíró bajor.
• A Politico is épp szerdán írt róla, hogy a francia jelölt szép csendben árnyékkampányol, Münchenben még el is szólta magát, hogy igyekszik megszólítani az embereket „ebben a kampányban”, pillanatnyi csend után gyorsan hozzátéve, hogy ő persze nem jelölt.

A Magyar Hírlap a Spiegel egyik cikkére hivatkozva mutat rá arra, hogy sok múlik Emmanuel Macron francia elnökön, és nem feltétlenül azokból a „csúcsjelöltekből” lesz az Európai Bizottság következő vezetője, akiket az uniós pártcsaládok előre kiválasztottak. Hivatalosan az állam- és kormányfők jelölnek minősített többséggel valakit az európai parlamenti választás eredményét „figyelembe véve”. Hiszen az Európai Parlamentnek is meg kell szavaznia a jelöltet.

Orbán Viktor miniszterelnök (j) és Michel Barnier az Európai Bizottság brit kiválás ügyében felelős főtárgyalójának találkozója az Országházban 2018. június 4-én.
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsõdi Balázs / MTI

Ezt kihasználva préselte ki legutóbb, 2014-ben  az EP a csúcsjelölti rendszert, hogy elkerüljék a korábban jellemző hosszas, zárt ajtók mögötti osztozkodást. Ahogy egy épkézláb parlamentáris demokráciában, itt is mindenki jelöljön valakit a kvázi-miniszterelnöki posztra, és a legtöbb szavazatot kapó pártcsalád embere kapjon lehetőséget, hogy parlamenti többséget állítson maga mögé.

Orbán Macronban és a liberálisokban bízhat?

Csakhogy ahogy az máshol is előfordul politikai patthelyzetekben: ha a győztes nem tudja összehozni a többséget, jöhet más. Az Európai Parlamentben most a középpártok meggyengülése miatt ez különösen esélyes. Ahogy azt ebben a cikkünkben is bemutattuk, az előrejelzések alapján felejtős Orbán Viktor néppárti-szélsőjobbos összefogásról szőtt álma. Gyakorlatilag a néppárt-szocialista-liberális összefogás látszik az egyetlen lehetőségnek a többséghez. Kérdés, Weber mögé be tud-e állni ez a többség. Elképzelhető, hogy Michel Barnier elfogadhatóbb a baloldalnak, róla ugyanis azt rebesgetik, hogy Emmanuel Macron kétszer is felkérte, kerüljön fel a pártlistájára.

A Weber–Barnier-csere egybecsengene Orbán Viktor nyilatkozataival: vagyis hogy nem a mostani csúcsjelöltek közül kellene választani. Legutóbb is csak nagyon nehezen nyelték le az állam- és kormányfők az újonnan követett rendszert, ami gúzsba kötötte a kezüket, hogy szabadon jelölhessenek bárkit. David Cameron brit miniszterelnök egy csónakázós dzsemborin próbált elég ellenállót összehozni, hiszen azzal, hogy korábban kiléptette a brit konzervatívokat a legnagyobb pártcsaládból, az Európai Néppártból, a várható győztes kiválasztásába se tudott beleszólni. Végül a résztvevők nem szálltak szembe az EP tervével, a brit kormányfő mellett csak a csónakba meg sem hívott Orbán Viktor szavazta le a győztest, Jean-Claude Junckert.

Az EU-barát Emmanuel Macronnak és a liberálisoknak most ugyanaz a baja, mint annak idején az euroszkeptikus David Cameronnak: a csúcsjelölti rendszerben gyakorlatilag nem szólhatnak bele, ki nyerjen. A liberálisok ezért most nem is egy embert neveztek meg, akit az Európai Bizottság vezetőjének szánnak.

Kérdés, hogy Macronék mégis mit nyernének Michel Barnier-vel.

• Manfred Weber a németek érdekeit szolgálhatná, szemben egy franciával? Talán nem véletlenül igyekezett a bajor politikus keménykedni az Oroszországot és Németországot összekötő Északi Áramlat gázvezeték bővítésével szemben. 
• Nem elég kemény a szélsőségesek ellen? Pont azért mondhatta, hogy nem akar a Fidesz és Orbán Viktor szavazataival elnök lenni, hogy ezt a képet eloszlassa, miközben elég világossá vált, hogy tényleg nem szorul a voksaikra, szemben a baloldaléval.

A nagyobb kérdés viszont, hogy több hónapnyi dicsérgetés után mit vár Orbán Viktor az átpártolástól. Az, hogy több mint egy hónappal korábbi nyilatkozatra reagálva tett így, nagyjából mindent el is mond a hivatalos indoklás őszinteségéről. Kíméletesebb szavakra ráadásul aligha számíthat Barnier-től, akinek már a jelölése esélyét is baloldali támogatásra kell építenie. Már ha Manfred Weber kigolyózásával valóban ő lenne a befutó, és nem egy a baloldalnak jobban tetsző jelöltnek, például a szocialista Frans Timmermansnak vagy a Néppárt liberális szárnyához tartozó Alexander Stubbnak sikerülne így utat nyitni.

Jean-Claude Juncker és Michel Barnier az Európai Parlament büsszeli plenáris ülésén 2019. április 3-án.
Fotó: Stephanie Lecocq / MTI / EPA

Orbán ráadásul aligha erősíti az amúgy is fogyatkozó bizalmat az Európai Néppártban, amiért a Jean-Claude Juncker elleni plakátkampány után nyíltan nekiesett a pártcsalád csúcsjelöltjének. Természetesen az sem kizárt, hogy a Fidesznél egyszerűen lemondtak arról, hogy ne vágják ki őket a Néppártból (vagy „önként” távozzanak, mint ahogy a felfüggesztésnél szépítették) , és inkább beleállnak a helyzetbe. Ennek jele az is, hogy egy nagyon rövid szünet után továbbra is folyamatosan ekézik az EU-t akár a valóság ellenkezőjével is, hiába kérte a Néppárt a felfüggesztéskor hozott határozatában szinte ellenszavazat nélkül, hogy álljanak le az uniós intézmények elleni támadások.

Ha nem szavazzák meg Manfred Webert, az eddigi brüsszelezés folytatásakor majd nem kell azzal szembenézniük, hogy bezzeg ők is támogatták az uniós kvázikormány elnökét, a mostani ütközés pedig újabb lépéssel készítheti fel a szavazótábort a szakításra. Ennek lassan csak a módja és az ideje a kérdés: Joseph Daul néppárti elnök szerdán megüzente, hogy vagy leállnak az EU támadásával, vagy választhatnak a kizárás és a kilépés között.

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök (j) és Michel Barnier, az Európai Bizottság brit kiválás ügyében felelős főtárgyalójának találkozója az Országházban 2018. június 4-én. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

Forrás: Index.hu