Világ
Regős Róbert: Kis magyar dzsihád
- Részletek
-
Kategória: Blogger BoB
Annyi nézeteltérés, annyi véleménykülönbség után szinte felemelő érzés, hogy Orbán Viktor végre előállt egy olyan kijelentéssel, amellyel fenntartások nélkül tudok azonosulni. A Kossuth Rádió által rendszeresen közvetített péntek délelőtti brainstormingjainak legfrissebb darabjában hangzott el az a kijelentés, amely a szemerkélő eső ellenére felhőtlen örömmel ragyogja be az egész hétvégémet.
Tekintettel a körülményekre, nem lehetek kisstílű. Szavait nem fogom a sorosbérenc liberálbolsevik sajtótermékek torz tükrén keresztül bemutatni. Ahogy a román balladából Bartók által személyesen fordított Cantata Profana utolsó sorában olvashatjuk, dolgozzunk „csak tiszta forrásból.” Miért ne tennénk, hiszen a teljes interjú elérhető a kormány.hu-n. Lássuk tehát a veretes gondolatot:
Örüljünk, hogy végre egyszer nem mi vagyunk a kísérleti egerek, hanem valaki más – a földrajzi fekvésénél fogva – hamarabb hoz meg olyan lépéseket, amiket mi is szeretnénk meghozni, mert én pontosan tudom, hogy két vagy három gyerekkel otthon lenni, mondjuk, egy lakótelepi lakásban, de még egy kertes házban is, internetes oktatás, szóval az maga a dzsihád. Azt el tudom képzelni, ott mi történik.
Már így, első nekifutásra is szívbe markoló. Empatikus, együtt érző, megértő, gondoskodó, paternalista, pátoszmentes és még sorolhatnám a gondolat nagyszerűségét magasztaló jelzőket. Hagyjuk el most, milyen érzéseket válthat ki a sógorokból, ahogy a főnök leegerezi, mi több, egyenesen le kísérleti egerezi őket. Rágódjanak csak el a gaz labanc időkön, meg a kurucos magyar virtuson. Aztán, ha – félremagyarázva a miniszterelnök közlési szándékainak tisztaságát – esetleg mégis sérti őket egy ilyen kijelentés, hát akkor, a saját érdekükben felejtsék el amilyen gyorsan csak tudják. Felesleges rágódni rajta.
Mi maradjunk meg a Novák Katalin átszellemült mosolyából sugárzó család koncepciónál. Meg az ezzel tökéletes összhangban lévő felelős orbáni aggódásnál, melynek áradó energiája már önmagában képes kirántani a családokat a szarból. Mert a miniszterelnök tudja. Tudja ezt is. Megvallom őszintén, ilyen átfogó, széles látókörű tudásról legfeljebb az egykori kiváló tudós Elenával összefüggésben hallottam. De ez se számít. A lényeg, Orbán tudja, hogy milyen két vagy három gyerekkel otthon lenni, mondjuk, egy lakótelepi lakásban, de még egy kertes házban is. Minek akadékoskodnánk, hogy ugyan honnan tudja? Mondjuk alig hihető, hogy minden két, vagy három gyerekes családnak egyforma. Ismeri talán valamennyi család problémáját? Mondom, ezeket hagyjuk is. A lényeg, hogy ő tudja. Higgyük el neki.
Ám ő tudja azt is, mi fán terem az internetes oktatás. Tudja milyen a gyereknek, a családnak, a tanárnak. Ahogy tudja Maruzsa államtitkár úr is, aki szerint a pedagógusoknak most több a szabadideje. Vagy hát bocs, ha együttérzésről van szó, őket talán nem is kell ideértenünk. Nem is értem, minek hozakodik elő Bangóné a parlamentben azzal a rengeteg társadalmi csoporttal, akiknek hálával tartozunk. Elég lenne talán az újabb béremelésen átesett politikai elitnek hálálkodni. Nyilvánvaló populizmus volna arra játszani, hogy csak a bérnövekedésükből lazán elboldogulna egy öt-hat fős család. De tartsuk magunkat távol az ilyen véleményektől.
Maradjunk csak annál, amit Orbán tud. Vagyis annál, hogy ami a családok körül zajlik ma, a járvány idején, szóval az maga a dzsihád. És ez az a pont, amellyel tökéletesen egyet tudok érteni a miniszterelnök úrral. Nyilván lesznek, akik majd félremagyarázzák ezt a kijelentését is. Akik a dzsihád fogalmának hibás értelmezésével úgy vélekednek majd, hogy Orbán – analógiát keresve – valami olyan veszélyhelyzetre akart utalni, mint mondjuk a terrorfenyegetettség. Én nem így gondolom. Bár kétségtelenül szereti a dolgait háborús akciótervek meghirdetésével irányítani, nekem meggyőződésem, hogy a dzsihád (جهاد) fogalmát az interjúban annak eredeti értelmében használta.
Aligha is használhatta másképp. Mert a szó azon értelemben állítani azt, hogy két, vagy három gyerekkel otthon lenni és tanulni, az maga a dzsihád, ahogy azt az M1 felkent szakértői használják prófétai magaslatokban szárnyalva, nemcsak teljes sületlenség, de bunkóság is volna. Orbán pedig nyilván ezt is tudja. A miniszterelnöknek azonban igaza van, ami ma a magyar családokon belül történik, akár lakótelepi lakásban, de még egy kertes házban is, az egy vallásos értékrend felől nézve aligha lehet más, mint az Isten útján való törekvés, vagy igyekezet. A dzsihád eredeti értelmében küzdelem a külső ellenség, most épp a vírus ellen, s küzdelem a belső, a morális megtisztulásért is, amire – úgy tűnik – mindenkinek szüksége van.
A Korán első teljes, eredeti nyelvből készült fordítása 1987 óta elérhető magyarul. A fordító, Simon Róbert külön vaskos kötetbe foglalta kommentárjait. Az akkori szokásoknak megfelelően a két kötet ma már elképzelhetetlen nagyságrendben, 45.000 példányban látott napvilágot. Ezt csak azért írom itt le, mert szégyenteljesnek tartom, hogy az iszlámizmus kérdésében mennyire járatlan a magyar közgondolkodás, s ezzel együtt mennyire félrevezethető.
S ha most valaki a szent háborúval, az öngyilkos merénylőkkel és a sariaval akar előállni, akkor ez a mai legyen ez az egyetértés napja. Ezúttal kivételesen had’ adjak igazat Kovács Zoltánnak is abban, hogy ne akarjunk okosabbak lenni a szakértőknél. Aki mindenáron ellenséget akar látni az iszlámban, használja ki a karantént, lapozza fel a Koránt, olvasgassa Simon Róbert kommentárjait, meg talán – ugyancsak tőle – az Iszlám fundamentalizmus c. kötetet. Hamar be fogja látni, hogy a terrorizmusnak semmi köze se a dzsihádhoz, se az iszlámhoz. Mondom, Orbánnak igaza van.
Képek forrása: boldandpepper.be / portfolio.hu / hirado.hu / prherald.hu / hu.euronews.com
Forrás: BloggerBob
