Világ
Regős Róbert: Szégyenérzet nélkül, szégyentelenül
- Részletek
- Kategória: Blogger BoB
Jól emlékszem, mekkora felháborodást váltott ki szinte valamennyi jóérzésű emberből, amikor 1992. október 23-án szélsőjobbosok egy csoportja kifütyülte Göncz Árpád köztársasági elnököt, megakadályozva ezzel, hogy elmondja ünnepi beszédét. Értetlenül álltunk a jelenség előtt. Azóta is a rendszerváltást követő demokrácia egyik szégyenteljes eseményeként emlékezünk a történtekre. Nem igazán voltak szavaink nemcsak a felháborodástól, de azért sem, mert éppen akkoriban próbálta az ország kitapogatni, meddig terjed a véleménynyilvánítás szabadsága.
Van olyan, hogy az ember nem tudja, mit cselekszik. Nem igazán bocsátható meg ez sem. Mégis, nagyobb a bűne azoknak, akik megszervezik, irányítják ezeket a csoportokat. De vannak ilyenek is, és kénytelenek vagyunk együtt élni velük. Csak hát ezek a folyamatok többnyire nem igazán állnak meg itt. Az igazi szégyen az, amikor akadnak, akik ezeket az erőket legitimálják. Bejuttatják a parlamentbe, s ott magas polcra helyezik őket, ahogy ez megesett a Nemzeti Ifjak Egyesülete Göncz ellen fújoló egykori vezetőjével, Sneider Tamással, amikor – már jobbikosként – az Országgyűlés alelnökévé magasztosult. Az ellene lefolytatott egyéb eljárások felsorolását e poszt terjedelme nem teszi lehetővé.
Ma ülésezett a parlament. Már önmagában ez a tény felveti azt a kérdést, mi értelme határozatlan időre érvényben tartani a rendkívüli jogrendet, hiszen azt az Országgyűlés bármikor meghosszabbíthatná a szükséges határozott időszakra. Soha senki nem fog meggyőzni arról, hogy erre valóban szükség volt. A szócsaták természetes módon a járvány körüli intézkedések körül kavarogtak. Napirend előtt Szijjártó Péter külügyér felszólalásában röpködtek a milliók és egyéb nagyságrendek, maszkokról, védőszemüvegekről, lélegeztetőgépekről, tesztekről, gyógyszerekről és védőruhákról. Ha így van, jól van. Reméljem, jut mindenhova, ahol valóban szükség van rá.
2020. április 20-án a magyar Országgyűlésben megakadályozták, hogy egy ellenzéki képviselő elmondja a hozzászólását. Büdös nagy bunkóság, mondhatnám, de szeretném elkerülni, hogy a képviselőtársukat kitapsolók szintjére süllyedjek. És persze a tisztelt Ház falai az elmúlt 30 évben láthattak már tahóságot bőven. Ám a „hordót a zsidónak” bekiabálás, vagy a kétségbeesett demonstráció néma tábláinak vulgarizmusa semmi esetre sem menti a ma történteket. Ahogy a tapsolás sem emelkedettebb a fütyülésnél és a fújolásnál. Határsértés történt ezúttal is.
A kormányoldal ma belefojtotta egy képviselőbe a szót. Kíváncsi vagyok, hányan kapnak ezért pénzbüntetést, vagy más elmarasztalást Kövér részéről? A válasz borítékolható. Ami azonban a leginkább elkeserítő, hogy mindez egy régóta zajló, sötét végkifejlet felé vezető folyamat szerves része. Minél nagyobb a hatalma egy politikai erőnek, annál nagyobb az esélye annak, hogy visszaél vele. És minél nagyobb a lehetősége arra, hogy visszaéljen a hatalmával, annál jobban fog ragaszkodni hozzá. Továbbá minél nagyobb ez a hatalom, a birtokosa annál jobban elveszíti a realitásérzékét. Ennek vagyunk tanúi Kövér végtelen cinizmusában, ennek Orbán lekezelő gőgjében, s az általuk megteremtett kipcsak mamelukok hadának mohóságában.
Képek forrása: gonczarpad.hu / 444.hu / mandiner.hu / MTI - Máthé Zoltán / nepszava.hu
Forrás: BloggerBob