szombat, szeptember 18, 2021

Bár a kereskedelmi forgalomról és a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás egy jó részéről megállapodás született az Európai Unió és az Egyesült Királyság között a csütörtökön bejelentett megegyezéssel, januártól mégis jóval nehezebb lesz majd üzletelni a két piac között. A brit cégek logisztikai, adminisztratív és pénzügyi terhei nőnek majd, és az első gyorsértékelések szerint a brit gazdaság a megállapodással is megsínyli majd a kilépést. Az egyik legfontosabb szektor, a pénzügyi szolgáltatások lepapírozása pedig még eleve folyamatban van.

Ahogy várható volt, a végsőkig tartó egyezkedés és fenyegetőzés után az Egyesült Királyság és az Európai Unió végül az utolsó pillanatban, december 24-én csak megállapodott arról, hogy milyen szabályok mellett folytatódhat majd a kétoldalú kereskedelem január elsejétől a két piac között.

A szerződés teljes szövegét még nem hozták nyilvánosságra, de számos kivonatot közöltek a tartalmáról a felek. Ezen nyilvánosságra hozott részletek alapján a hazai termékekre vonatkozóan marad a vám- és kvótamentes árukereskedelem az Egyesült Királyság és az Európai Unió között. Ez azt jelenti, hogy az olyan termékek, amelyek brit vagy uniós hozzáadott értéke elér egy, a szerződésben meghatározott szintet, továbbra is ingyenesen és mennyiségi korlátozás nélkül mozoghatnak a két piac között.

Emellett London bizonyos szintig részese marad az uniós belbiztonsági és rendőrségi együttműködésnek és az uniós energiapiacnak, valamint a közlekedés, a kutatás-fejlesztés és egyes atomenergetikai programok terén is fenntartja az uniós együttműködést, bár a korábbiaknál lazább formában.

Ezzel az Egyesült Királyság szoros uniós kereskedelmi integrációja nagyrészt megmaradhat, és Boris Johnson brit miniszterelnök korábbi fenyegetései ellenére London nem fordít teljesen hátat az európai integráció néhány egyéb vetületének sem, még ha a védelmi és külpolitikai együttműködés nem is része a paktumnak, és az Erasmus is kikerül a közös programok közül.

A megállapodás ugyanakkor nem jelenti az, hogy a brit kilépés innentől zökkenőmentes lenne, az Egyesült Királyság cégei január elsejétől így is növekvő logisztikai és adminisztrációs terhekkel néznek majd szembe, és a gazdaság az első gyorselemzések szerint megsínyli majd a szakítást.

További kihívást jelent, hogy a mostani megállapodás javarészt az áruforgalomra korlátozódik, ám a brit gazdaság négyötödét a szolgáltatási szektor teszi ki, és a brit szolgáltatási szektor legnagyobb piaca az Európai Unió. A legfontosabb brit szolgáltatási ágazat, a londoni pénzügyi piac például eleve nem része a mostani paktumnak, Brüsszel a továbbiakban, egyoldalúan dönt majd arról, mennyire engedi be a brit cégeket a pénzügyi szektorba.

A megállapodás a kompromisszumok ellenére sok mindenben ellentmond Boris Johnson és más brexitpárti politikusok eredeti ígéreteinek, és sok potenciális jövőbeli vitát is előrevetít. A paktum erejét jól mutatja, hogy a Citigroup gyorselemzése szerint végső soron egy „Kanada-mínusz” egyezmény jött létre, más szóval január elsejétől még Kanada is jobb feltételekkel üzletelhet majd az EU-val, mint a britek.

Azonban ahhoz képest, hogy az utóbbi hetekben nagyon is valós veszéllyé vált a beláthatatlan károkkal járó megállapodás nélküli kilépés is, a piacok egyelőre fellélegeztek attól, hogy mindkét fél hajlandó volt félrerántatni a kormányt.

Kösz a halakat

A britek uniós kilépéséről szóló megállapodást bár 2020. január 31-én megkötötték, a két fél jövőbeli kereskedelmi kapcsolatáról csak ez után kezdtek el tárgyalni. A 2020 végéig tartó átmeneti időszakban a gyakorlatban nem nagyon változott semmi, a britekre vonatkoznak az EU-s előírások, bár az uniós döntéshozatalban már nem vehettek részt.

A nemzetközi kereskedelmi megállapodások letárgyalása normális esetben több évet vesz igénybe, emiatt az EU-brit paktum gyors megkötése eleve ambiciózus vállalás volt. A folyamat nem is haladt valami gördülékenyen, az utolsó pillanatban Johnson és Ursula von der Leyen, a kereskedelmi ügyekért is felelős Európai Bizottság elnöke kellett hogy kézbe vegye a dolgot.

1608834518 temp bloohh 20201224 1440 0 90 cr

Brit halászok 2020. október 12-én – Fotó: Glyn Kirk / AFP

Decemberre három vitás kérdés maradt. Az egyik szimbolikus üggyé a halászat vált, amely bár gazdaságilag elhanyagolható terület (a brit GDP mindössze 0,1 százalékát teszi ki), de látványos politikai kötélhúzásra adott lehetőséget mindkét félnek. A szektorban az EU-tagokra közös uniós szabályozás vonatkozik, központilag megállapított kvótákkal. Itt az Egyesült Királyság meg akarta őrizni a teljes körű hozzáférését az EU-s piachoz, ahova a halexportjának 75 százaléka kerül, az uniós országok – különösen a környéken érintett Franciaország, Hollandia, Belgium – viszont azt akarták, hogy maradjon az eddigi kedvező helyzet, és halászaik továbbra is lényegében nagyobb korlátozás nélkül használhassák a brit vizeket, ahonnan a kifogott halaik 42 százaléka származik.

Itt végül kompromisszum született, az uniós halászok öt és fél éven át használhatják a brit vizeket, de csökkenő fogási kvóták mellett, miközben a brit kvóták 25 százalékkal emelkednek majd. Azt, hogy mi lesz az öt és fél éves átmeneti időszak után, később tárgyalják majd le.

Verseny, bíróság

A másik két neuralgikus pont a versenyszabályokat és a jövőbeli viták rendezését érintette.

Utóbbit illetően Johnsonék ragaszkodtak ahhoz, hogy az Európai Unió Bírósága ne rendelkezhessen joghatósággal az Egyesült Királyság felett, azaz a jövőbeli EU-brit vitákban ne ez a testület döntsön.

Előbbi az egész brexit egyik kulcsproblémája: Boris Johnson és más brexitpárti politikusok pont arra hivatkozva akarták kivezetni az országot az EU-ból, hogy a szerintük túlburjánzó uniós szabályoknál lazább üzleti környezetben üzletelhessenek a brit cégek. Ám az EU közös piacának a legfontosabb elve, hogy az ott tevékenykedő cégekre azonos környezetvédelmi, munkajogi, egészségügyi, stb. szabályozások vonatkozzanak, és senki se juthasson a lazább szabályok miatt üzleti előnyhöz.

Ezt a két gordiuszi csomót végül egy új vitarendezési rendszer bevezetésével vágták át, amely a nemzetközi kereskedelmi szerződésekben foglalt (és sokat bírált) kormányközi békéltető mechanizmusokra hajaz. Ha az egyik fél szerint a másik a belpiaci szabályozás lazításával (például az egészségügyi vagy környezetvédelmi kritériumok könnyítésével) tisztességtelen előnybe juttatja vállalatait, és nem tudnak tárgyalásos úton megegyezni a helyzet rendezéséről, akkor a sérelmező fél szankciókat, például védővámokat léptethet életbe a másikkal szemben. A tartós vitás ügyeket újra lehet tárgyalni, azaz a huzavona bizonyos ügyekben akár a következő években is folytatódhat. Végső esetben az egész megállapodást fel lehet bontani szerződésszegésre hivatkozva a szöveg alapján, bár ez jelenleg elég valószínűtlennek tűnik.

A Financial Times értelmezése szerint ezzel a mechanizmussal Boris Johnson elmondhatja, hogy sikerült kiiktatnia az Európai Unió Bíróságát a vitarendezésből, míg az EU azt hangoztathatja, hogy meg tudja majd védeni piacát, ha London az üzleti szabályozás egyoldalú lazításával akarná előnybe juttatni cégeit.

További kompromisszum született az elektromos autók exportját illetően, ahol Johnson elérte, hogy akkor is vámmentesen lehessen eladni az Egyesült Királyságban összeszerelt akkumulátoros autókat, ha azok alkatrészeinek jelentős része harmadik országból származik. Ez különösen a Toyota és a Nissan brit gyárainak megtartása végett volt fontos, amelyek 150 ezer hibrid és elektromos autót exportáltak Európába tavaly, de jelentős részt ázsiai alkatrészekkel dolgoznak.

Nem lesz káosz

A megállapodás politikai megítélésétől és esetleges gazdasági buktatóitól függetlenül a legnagyobb erénye, hogy sikerült elkerülni egy rendezetlen, megállapodás nélküli kilépést, amely különösen a koronavírus-járvány közepette beláthatatlan gazdasági felfordulást okozott volna.

Ebben a helyzetben külön kereskedelmi megállapodás híján az Egyesült Királyság és az EU kapcsolatát csupán a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) alapelvei szabályozták volna, amelyek jóval lazábbak az unión belül vámmentes, minimális adminisztrációt igénylő kereskedelmet lehetővé tevő EU-s szabályoknál. Ez azt jelentette volna, hogy az Egyesült Királyság olyan feltételekkel üzletelhet az EU-val, mint mondjuk Ausztrália, és sokkal rosszabb feltételekkel, mint bárki, akinek az unióval szerződése van.

Korábbi elemzések szerint ebben az esetben a britek uniós exportjának 90 százaléka vámkötelessé vált volna, ami főleg annak fényében jelentős, hogy az EU az Egyesült Királyság legnagyobb kereskedelmi partnere. 2019-ben az EU-ba irányuló brit export 300 milliárd fontot (kb. 120,5 ezermilliárd forintot, a teljes brit export 43 százalékát) tett ki, míg a brit import az EU-ból 372 milliárd fontra rúgott (az összes import 51 százaléka).

Közgazdászok szerint a megállapodás nélküli kilépés a brit cégek tartós versenyhátrányához, és ebből fakadóan hosszabb és lassabb ernyedéséhez vezetett volna, rövid távon pedig a brit szupermarketek élelmiszerellátásától kezdve a brit gyártócégek alkatrész-behozataláig vagy a walesi gyapjúexportig egy sor szektorban okozott volna komoly ellátási gondokat. De a flamand farmerektől a német autógyártókig a másik oldalon is sok, a brit piacra is termelő cég bukott volna a rendezetlen kilépéssel.

Emiatt Andrew Bailey brit jegybankelnök november végén egy kutatásra hivatkozva úgy nyilatkozott, hogy a no deal brexit súlyosabb és hosszabb távú károkat okozott volna a brit gazdaságnak, mint a koronavírus-járvány.

Vagy csak kisebb lesz

Ugyanakkor a mostani megállapodás sem jelenti azt, hogy január elsejétől a kereskedelem gond nélkül folytatódhat, és a brexit negatív hatásait teljesen elkerülhetné a brit gazdaság.

A határok szabad átjárhatósága megszűnik, azaz az importált és exportált árukról vámáru-nyilatkozatot kell tenni, meg kell vizsgálni, hogy eléri-e a hozzáadott-értékük a meghatározott szintet, és egyes termékek, például élő állatok, bizonyos növények, vagy veszélyes anyagok behozatala és kivitele engedélykötelessé válik majd. Bár a teljes határellenőrzés az importra vonatkozóan a koronavírus-járvány hatásai miatt csak jövő év július elsejétől lép életbe, onnantól kezdve jelentősen növeli majd az adminisztratív költségeket. (Az exportra pedig eleve január elsejétől vonatkozni fog.)

A sors fintora, hogy a potenciális logisztikai-kereskedelmi gondok a no deal brexit nélkül is bekövetkeztek, miután a Covid-19 egy új, gyorsan terjedő változata miatt Franciaország lezárta a határt a brit kamionok előtt, amely miatt a brit Tesco vásárlási korlátozásokat vezetett be egyes hiánycikkekre, és a brit kiskereskedelmi láncok szövetsége arról beszélt, hogy komolyabb áruhiány alakulhat ki, ha napokon belül nem indul újra a forgalom. A Dover és Calais kikötői közti fennakadást most a kilépő kamionosok tesztelésének felpörgetésével próbálják megoldani, és Franciaország szerdától már lazított a határzáron.

A hasonló eseteket a brit hatóságok a kikötői logisztikai kapacitások növelésével próbálják orvosolni, bár egyes politikusok és szakemberek félelmei szerint ennek ellenére nem kizárt, hogy lesz még felfordulás a határon a közeljövőben. Külön problémát okoz majd az élelmiszer-ellátás, mivel január-februárban az Egyesült Királyságban nagyon alacsony a hazai mezőgazdasági termelés, az import pedig döntően az EU-ból jön, a mezőgazdasági termékek egy részére pedig nem vonatkozik majd a határellenőrzések ideiglenes felfüggesztése.

Egyes várakozások szerint emiatt az első hetekben lehetnek a decemberihez hasonló fennakadások.

A tartósabb termékekből legalább előre betáraztak a brit cégek, de itt is hosszabb távú kihívást jelent, hogy problémásabbá válik majd az eddigi, Európával összefonódott beszállítói és termelési láncok üzemeltetése, sok esetben pedig vélhetően külön ellátási láncot kell majd létrehozni a brit piacra szánt termékek számára.

Tartós drágulás

A rövid távú logisztikai problémák mellett a határellenőrzés visszaállítása tartósan lassítja és drágítja majd az áruforgalmat. Egy korábbi becslés szerint kamiononként két perccel hosszabb határellenőrzés tíz kilométeres dugókat jelent a doveri kikötőben, és plusz adminisztráció önmagában 7,5 milliárd fontos költséget jelent majd a brit cégeknek a londoni adóhivatal számításai alapján. A brit ipari cégek érdekképviseletének vezetője azonnal átmeneti időszakot kért a felektől, hogy a cégek fel tudjanak készülni a sok változásra.

Emiatt minden felkészüléssel együtt is nyomot hagy majd a kilépés a gazdaságon. A brit kormány költségvetési tanácsa korábban úgy számolt, hogy egy, a mostanihoz hasonló megállapodás esetén 15 éves távlatban 4 százalékkal lesz alacsonyabb a brit GDP, mintha EU-tagok maradtak volna.

A Citigroup csütörtöki gyorselemzése szerint mivel a megállapodás elég szerény, a brit GDP 2021-ben 2-2,5 százalékkal alacsonyabb lesz majd, mint a kilépés nélkül lenne.

A vámellenőrzéseket a politikailag problémás területnek számító északír határon sem léptetik azonnal életbe, és itt eleve kisebb szigort ígérnek a brit hatóságok, bár cserébe Észak-Írország sok területen továbbra is be kell majd hogy tartsa az uniós szabályokat.

Most jönnek a pénzügyek

Ennél is fontosabb probléma, hogy a most megkötött megállapodás csak részben érinti a szolgáltatási szektort. A szolgáltatások a brit gazdaság négyötödét adják, és az EU messze a brit szolgáltatók legfőbb exportpiaca. A paktumból közölt részletek alapján az eddigi, automatikus, korlátlan és minimális adminisztrációt igénylő piaci hozzáférésük megszűnik majd, de a legtöbb esetben így is azonos elbírálás alá esnek majd az uniós szereplőkkel.

A megállapodás ráadásul nem terjed ki a pénzügyi szolgáltatási szektorra, amely különösen fontos a britek számára. London az unió és a világ egyik legfontosabb pénzügyi központja, amelynek nagyon súlyos érvágás lenne, ha elvágnák az uniós piactól: míg a halászati kvóták, amelyeken heteken át vitatkozott a két fél, évi 650 millió eurós piaci értékkel bírnak, a brit pénzügyi szektor uniós szolgáltatásexportja 26 milliárd font – ennek elvesztése a kilépés egyik fő gazdasági veszélye volt.

A Financial Times felmérése szerint a brit pénzügyi szektor eddig relatíve mérsékelt veszteségekkel átvészelte a 2016-os brexitnépszavazás óta tartó bizonytalan időszakot, nagyrészt mert egy évszázados múltra visszatekintő, kiforrott rendszerről van szó, amelynek eddig nem volt versenyképes uniós kihívója.

Ugyanakkor iparági szereplők szerint ez hosszabb távon változhat: a londoni cégek uniós hozzáférése mellett a brit pénzügyi szektor jövője nagyban függ attól is, hogy az Európai Unió képes lesz-e egy integráltabb bankpiacot létrehozni, utóbbi esetben egyre nagyobb lesz a kontinensen lévő pénzügyi központok (Frankfurt, Párizs, Amszterdam) vonzereje.

Brüsszelnél a labda

Hogy a londoni cégek a jövőben hogyan üzletelhetnek az EU-ban, arról nem tárgyalásos úton születik majd döntés, hanem Brüsszel egyoldalúan dönt majd (ahogy London is az uniós cégek helyzetéről). Az uniós szabályok szerint a brexit után akkor lehetséges a brit szolgáltatók beengedése, ha az adott szektorra vonatkozó brit szabályozás legalább olyan kiterjedt és szigorú, mint az uniós, azaz a két piacon nagyjából azonos feltételek vonatkoznak a szereplőkre (ez az úgynevezett ekvivalencia elve).

1608834612 temp bgaanf 20201224 1440 0 90 cr

Michel Barnier uniós főtárgyaló és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 2020. december 24-én – Fotó: Francisco Seco / POOL / AFP

Az Európai Bizottság már korábban közölte, hogy a pénzügyi szektor ügyeiről szóló teljes állásfoglalása nem lesz kész január elsejéig, ezért még nem világos, mi jön január elsején. A Reutersnek nyilatkozó uniós források szerint mindenesetre a pénzügyi piaccal kapcsolatban kevesebb a buktató, és a kereskedelmi megállapodásban elért áttörés megkönnyítheti a pénzügyi engedélyezést is, akár átmeneti jelleggel is. Ám még ha be is engedik a briteket, a piaci szereplők szerint az új helyzet kevésbé stabil, keszekuszább állapotokat eredményez, mint a jelenlegi uniós szabályozás.

Hasonlóan érdekes terület a légi közlekedési szolgáltatásoké. A gazdaság egészéhez viszonyítva a briteknél a harmadik legmagasabb a világon a légi szolgáltatási ipar mérete, ám a megállapodásról közölt uniós brosúra szerint január elsejétől a brit légi társaságok elvesztik unión belüli jogosultságaikat, azaz külön uniós engedély nélkül nem indíthatnak járatokat két uniós reptér között – még akkor sem, ha a jövőben egyszer visszatér a normalitás a légi közlekedésbe.

A fentiekből az is kiderül, hogy a pénzügyi szolgáltatókra vonatkozó ekvivalencia elve, valamint a kereskedelem és más szolgáltatók esetében az egyenlő versenyfeltételek kritériuma alapján Boris Johnson eredeti érvei megdőltek. Ha London lazítana a versenyszabályokon, azzal fontos szektorok uniós piaci hozzáférését kockáztatja. Így hacsak a jövőben nem tudja drámaian növelni az unión kívüli piacát, továbbra is Brüsszelhez lesz kötve. Johnson mindenesetre azt ígérte, a jövőben új, kedvezőbb szerződéseket köt majd harmadik országokkal, amelyekkel hosszú távon jobban jár majd az ország, mint az EU-tagsággal. Elemzők ugyanakkor kételkednek benne, hogy London egymaga előnyösebb megállapodásokat tudna tető alá hozni, mint a világ legnagyobb piacának alkuerejét maga mögött tudó EU.

Borító: Boris Johnson brit miniszterelnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 2020. december 24-én – Fotó: Andrew Parsons / No10 Downing Street / Anadolu Agency / Anadolu Agency via AFP

Forrás: Telex 

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all