szerda, szeptember 22, 2021

Háromesélyes lett az Angela Merkel utódjáról döntő német választás: míg a szociáldemokraták magukra találtak, és az élre törtek, a Zöldek lendülete kifogyni látszik, a kereszténydemokraták pedig már aggódnak egy esetleges történelmi vereség miatt. Nem kizárt, hogy a németek leginkább az unalmas stabilitást választanák Olaf Scholz alkancellár személyében, de a csendes kampánynál jobban érdekli most őket az afganisztáni fiaskó ügye – ami szintén kihathat a voksolás eredményére. A kutatásokban a három fő politikai erő olyan közel van egymáshoz, hogy szeptember 26. után szinte biztosan hosszadalmas koalíciós tárgyalások jönnek, így az is bizonytalan, mikor távozik valójában Merkel a hivatalából.

Míg Magyarországon már több mint fél évvel a 2022-es választás előtt teljes kampányüzemmód van, Németországban egy jóval csendesebb, de annál fontosabb választási kampány ér véget öt hét múlva: Angela Merkel kancellár 16 év után távozik a berlini kormány éléről, és már háromesélyes, ki nyerheti a nyomában a szeptember 26-i szavazást.

Ennek ellenére a német híradókban és a hírportálokon előkelőbb helyen szerepel az afganisztáni helyzet, mint a kancellárjelöltek versengése – pedig utóbbi is eddig nem várt fordulatokat hozott a nyár utolsó heteiben. Például azt, hogy míg a felmérések többségében beérte, egy kutatás szerint már meg is előzte a nagykoalíciós partner Szociáldemokrata Párt (SPD) népszerűségben Merkel kormánypártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) szövetségét.

A leköszönő kancellár legnépszerűbb utódjelöltje is szociáldemokrata, Olaf Scholz alkancellár-pénzügyminiszter ráadásul még a pártjánál is kedveltebb a közvélemény-kutatások szerint. Ez viszont még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szocdemek 2005 után először újra szövetségi kormányt vezethetnek Berlinben, a három nagyobb erő (az SPD, a CDU-CSU és a Zöldek) ugyanis olyannyira fej fej mellett halad a kutatásokban, hogy egy hónappal a választások előtt nehéz előre jelezni, milyen koalíciónak lenne többsége a német parlament alsóházában, a Bundestagban.

Eközben Angela Merkel a külföldi útjain már búcsúzkodni készül, pedig előfordulhat, hogy a koalíciós tárgyalások akár hónapokig is elhúzódnak – így most még igen bizonytalan, hogy mikor lehet majd végleg pontot tenni a Merkel-éra végére.

A németeknek az unalmas stabilitás kell

Nagy szerepe lehetett a három párt kancellárjelöltjeinek abban, hogy miközben a szociáldemokraták megerősödtek, a kereszténydemokraták megrogytak, és a Zöldek lendülete is kifulladni látszik. Míg a zöld Annalena Baerbock kiszínezett önéletrajzától és plágiumgyanús könyvétől volt hangos a német sajtó a nyár elején, Merkel pártjának jelöltje, a júliusi áradások közben nevetgélő Armin Laschet a mai napig nem tudta megszilárdítani népszerűségét még a saját táborában sem. Hozzájuk képest kitörően népszerű a felmérésekben Scholz, akinek a pártját sokáig csak a harmadik helyre várták a közvélemény-kutatók.

A szocdemek sokat profitáltak mind a kereszténydemokraták, mind a zöldek nyári botrányaiból – miközben érdemben nem nőtt sokat a népszerűségük. Bár pár hónapja úgy tűnt, az SPD egy életre beragad az évek óta mért 15 százalékos népszerűségi szintjére, az elmúlt hónapokban feltornászta magát 20 százalék köré. És ahogy azzal májusban kalkuláltak a szakértőik, a két másik párt támogatottsága ezzel párhuzamosan csökkent a nyár folyamán – ennek köszönhetően kerültek több kutatás szerint is egálba, sőt, a Forsa közvéleménykutatása szerint az első helyre is.

Ha hasonló eredménye lesz öt hét múlva a választásoknak, akkor valószínűleg egy hárompárti kormány alakul majd Berlinben – hiszen nincs két akkora párt, ami együtt többséget tudna alkotni a Bundestagban. A legtöbb hármas szcenárióban ennek része lehet a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) is: velük alakulhat akár egy Jamaica-koalíció (a fekete CDU, a sárga FDP és a Zöldek színei alapján), akár egy lámpa felállás is (a vörös SPD, a sárga liberálisok és a Zöldek).

De nem zárnak ki az elemzők egy baloldali koalíciót sem, ahol az SPD és a Zöldek mellé állhatna be a keletnémet kommunisták utódpártjából létrejött Baloldal (Linke). Egyedül a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) számít továbbra is szalonképtelennek Berlinben, és vírusszkeptikus-oltásellenes jelszavakkal kampányolva a kutatások szerint nem tudta növelni a népszerűségét a 2017-es választásokhoz képest.

A Welt cikke szerint olyan jól mennek a dolgok a szocdemeknél, hogy Scholznak egyenesen figyelmeztetnie kell a pártját arra, hogy ne éljék meg túlzottan az „örömmámort”. Hiszen ha tényleg olyan eredmény születne öt hét múlva a választásokon, mint amilyet a Forsa előre jelzett, még akkor sem lenne biztos, hogy az alkancellár előléphetne kancellárrá, vagy akár hogy az SPD folytathatná a kormányon. Elvégre még egy SPD-győzelem esetén is alakulhat egy olyan koalíció, amiből kimaradnak a szocdemek – igaz, amikor Merkel a 2017-es választások után akarta volna létrehozni a Jamaica-koalíciót, a három párt hónapokig tartó tárgyalások során sem tudott megállapodni egymással.

Az pedig látszik, hogy egy-egy hiba a kampányban simán visszaüthet annyira, hogy a szocdemek kiessenek a frissen megszerzett nyeregből, mondják a pártban – és éppen ez az óvatosság jellemezte az SPD és Scholz eddigi kampányát. Bár már tavaly óta lehet tudni, hogy őt jelölné a párt az új berlini kormány élére, és azóta folyamatosan kampányol is, egyelőre sértetlen maradt két versenytársához, Laschethez és Baerbockhoz képest. Annak ellenére, hogy az elmúlt négy év legnagyobb német pénzügyi botrányai, a Cum-Ex-ügy és a Wirecard-csőd miatt is vizsgálóbizottságok foglalkoznak azzal, milyen felelőssége volt pénzügyminiszterként az ügyekben.

A 2018-ban feltárt Cum-Ex-ügyben több mint 55 milliárd eurót csatornázhattak ki magukhoz egyes bankok Európa több nemzeti államkincstárából is, amit egyesek a történelem legnagyobb „adórablásának” neveztek – erről még az Indexen írtunk. Az anonim ügyfélkereskedésnek köszönhetően ugyanis az ügyfelek hamis, dupla vagy akár többszörös adó-visszatérítést is igénybe vehettek – ezzel a trükkel élt vissza a Correctiv oknyomozása szerint a Deutsche Bank, a Commerzbank, és több német tartományi bank is. Egyes számítások szerint 15 év alatt 31,8 milliárd eurót vettek ki a módszerrel a német államkasszából.

Két évvel később, 2020-ban pattant ki a Wirecard-botrány: a német tőzsde egyik vezető vállalataként jegyzett fintech-cég éveken keresztül hamisította meg a saját könyvelését – úgy, hogy arról feltehetően a német piaci felügyelet, a BaFin is tudott. Bár az ügytől Olaf Scholz pénzügyminiszterként elhatárolódott, helyettese elismerte, hogy 2020-ban kétszer is találkozott a Wirecard vezérigazgatójával. A Bloomberg cikke szerint pedig Scholz már 2019-ben tudott arról, hogy valami nem kerek a Wirecard körül – emiatt pedig a szocdem kancellárjelöltet akár felelősségre is vonhatják.

Azonban míg a T-Online cikke szerint Laschet és Baerbock inkább csak rontott az imázsán az elmúlt időszakban, Scholz ezúttal nem keltett negatív feltűnést. Sőt, a Welt újságírói szerint a szocdem alkancellár azzal emelkedhetett ki a mezőnyből, hogy mindent eltanulva a 16 év után távozó kancellártól, ő lett az unalmas stabilitás mintapéldája – ezzel pedig Angela Merkel legjobb tanítványa. Kérdés, hogy ebből a felállásból a jelöltek milyen taktikát választanak a hamarosan következő tévévitákon, amik újból kavarhatnak egyet a helyzeten.

Kiszínezett önéletrajz, plagizált programkönyv

Pedig májusban még úgy tűnt, nem a szociáldemokraták, hanem a Zöldek lesznek a CDU legfőbb kihívói – azonban a nyár eleji lendület nem tartott ki sokáig. A Rajna áradása ugyan fontos kampánytéma lehetett volna számukra, hiszen ezzel tematizálhatták volna a klímaváltozás következményeit a közbeszédben, a pártról mégsem ebben a kontextusban esett a legtöbb szó a nyáron.

Ahogy már említettük, június elején ugyanis azzal került a hírekbe Baerbock, hogy az önéletrajzában több ellentmondást is találtak. A hivatalos honlapján is elérhető írásban ugyanis a Politico szerint a politikus hamisan állította, hogy tagja lett volna az ENSZ Menekültügyi Főbizottságának (UNHCR) vagy a German Marshall Fundnak. Bár Baerbock kötődött korábban ezekhez a szervezetekhez, a velük való kapcsolata erősen ki lett színezve az önéletrajzban: az UNHCR-nak például amúgy sincsenek egyéni tagjai, a zöldek kancellárjelöltje pedig csak közvetetten támogatta őket az ENSZ német menekültügyi alapján keresztül.

1629985651 temp okkbdm 20210826 720 0 90 cr

Annalena Baerbock, egy interjúbeszélgetésen 2021. augusztus 22-én – Fotó: Kay Nietfeld / dpa-Pool / dpa Picture-Alliance / AFP

Nem sokkal később, július elején pedig plágiumvád érte a kancellárjelöltet: a Süddeutsche Zeitung arról írt, hogy egy osztrák „plágiumvadász”, Stefan Weber 29 plágiumtöredéket talált Baerbock nemrég kiadott, „Most – Hogyan újítjuk meg az országunkat” című programkönyvében. A politikus elsősorban a Zöldek külpolitikai szakértőitől és volt kormánytagjaitól, például Joschka Fischer külügyminisztertől és Jürgen Trittin környezetvédelmi minisztertől vett át több bekezdésnyi idézetet hivatkozás nélkül. Bár Baerbock szerint az idézett szövegek nyilvánosan elérhető forrásból származtak, és főleg a Zöldek politikai álláspontjáról szóltak, azt elismerte, hogy „persze jobb lett volna, ha csatolok hozzájuk egy hivatkozásjegyzéket is”.

Minden Laschet ellen szól, de kitartanak mellette

Azonban a Zöldek még így is megerősödve kerülhetnek ki az idei kampányból – ellentétben a CDU-CSU-val. A kereszténydemokrata uniópártok ugyanis akár történelmi vereségbe is belefuthatnak a közvélemény-kutatások alapján, a német sajtó pedig emiatt Laschetet okolja. Az Észak-Rajna-Vesztfália tartományt vezető Laschetnak nem volt egyszerű az útja a kancellárjelöltségig sem: bár a párt liberális szárnyát képviselő és Merkel által is favorizált politikus januárban megnyerte a CDU-elnökséget, kihívója, a konzervatív Friedrich Merz igen erős ellenfélnek számított. Nála már csak egy nagyobb kihívója akadt Laschetnak a német jobboldalon: Markus Söder bajor miniszterelnök, a CSU elnöke.

A legtöbbször egy választási kampányban a CDU és a CSU közös kancellárjelöltjét mindig a nagyobbik fél elnöke adja, idén tavasszal viszont hónapokig húzták az erről szóló döntést. Csak áprilisban döntött végül a CDU vezetése Laschet jelöltsége mellett, pedig Söder már akkor is jóval népszerűbb volt a közvélemény-kutatások alapján.

A szövetségi választások előtti utolsó tartományi erőpróbán a szász-anhalti CDU-győzelemnek örülhetett június elején, de aztán a gyér népszerűségére csak rátett pár lapáttal Laschet viselkedése a Rajna áradásakor: ahogy korábban írtuk, száz éve nem látott esőzések miatt több folyó is megáradt Nyugat-Európában, az árvizek legsúlyosabban Németország nyugati részét, Belgiumot és Hollandiát érintették. A Rajna néhány mellékága rekordmagasságúra duzzadt, egész településeket változtattak sártengerré. Az áradásokban több mint száz ember halt meg, és rengetegen elveszítették az otthonukat. Sokan az épületek tetején kerestek menedéket, de volt, aki a saját házában fulladt meg.

Észak-Rajna-Vesztfália volt az egyik legsúlyosabban érintett német tartomány, így természetes volt, hogy Laschet is kiment a kármentési akciók frontvonalára. Egy alkalommal viszont sikerült azzal bekerülnie a hírekbe, hogy míg Frank-Walter Steinmeier német elnök a kamerák előtt az áldozatok hozzátartozóinak fejezte ki részvétét, ő a háttérben röhögcsélt. Az esetért nem sokkal később bocsánatot kért, de népszerűsége nem csak a nevetgélése miatt került veszélybe: többen is kérdőre vonták a tartományi veszélyjelző rendszer hibái miatt – német lapok szerint ugyanis emiatt nem sikerült sok embert megmenteni a katasztrófában.

1629986362 temp cigmcc 20210826 720 0 90 cr

Bad Münstereifel polgármestere, Sabine Preiser-Marian, Angela Merkel és a CDU kancellárjelöltje, Armin Laschet beszélget az áradások egyik helyszínén 2021. július 20-án – Fotó: Christof Stache / POOL / AFP

Bár a CDU-n belül is egyre többen nyilvánosan elégedetlenkednek a történelmi vereség félelme miatt, egy hónappal a választások előtt már szinte biztos, hogy nem cserélnek kancellárjelöltet a kereszténydemokraták, és kitartanak Laschet mellett. Bár a Welt cikke cikke szerint Söder is aggódik amiatt, hogy Bajorországban történelmi mélységbe eshet a CDU-val együtt a CSU is, kampányában kiállt a CDU-elnök mellett – és hevesen támadta a frissen éllovassá lett Scholzot.

„Ez olyan, mint a foci. Ha most elkezdenénk vitatkozni a csapaton belül, biztos, hogy nem nyernénk meg a meccset”

– mondta a helyzetről az ntv hírtévének Thomas Heilmann, a CDU berlini képviselője. Persze mint mondta, „egyáltalán nem elégedettek a mostani helyzettel”, de szerinte „hagyni kéne a témát” Söderről és a jelöltcseréről. Így sincs könnyű helyzetben a CDU, hiszen az afganisztáni tálib hatalomátvétel és a mentőakciók fiaskója tovább erodálhatja a párt népszerűségét – de ezzel együtt magával ránthatja a velük kormányzó SPD felfutását is.

Csak abban biztos a németek segítője, hogy kivégzik

2001-ben még Scholz akkori mentora, a szociáldemokrata Gerhard Schröder kormányzása alatt döntött arról a Bundestag, hogy csapatokat küld Afganisztánba a német hadsereg. Schröder akkor gyors és célzott küldetésről beszélt, a tervezett hathónapos akcióból viszont végül egy húszéves állomásozás lett – most pedig egy szélsebes tempójú kimenekítés a tálibok hatalomátvétele után.

Németország vitte a legtöbb katonát Afganisztánba az Egyesült Államok után: volt, amikor több mint 5 ezer Bundeswehr-katona szolgált az országban. Közel 12,5 milliárd eurót, azaz átszámítva 4400 milliárd forintot szántak az elmúlt húsz évben az afganisztáni jelenlétre, amit nagyon sok afgán segített ki – nemcsak a hadsereg, de a külügyminisztérium és különböző civil szervezetek keretein belül is. Ahogy arról beszámoltunk, ezek az afgánok most mind Berlintől várták a segítséget, azonban sokan nem jutottak ki a reptérre. Az elején a kaotikus helyzetben volt olyan német gép, ami végül mindössze hét embert tudott felvinni – holott 37 tonna rakomány, 114 ember vagy egy helikopter szállítására alkalmas lett volna.

Tízezer embert akartak kijuttatni az országból, végül 5347 embert evakuáltak, közülük 4100-an voltak afgánok, köztük újságírók és emberi jogi aktivisták. Csütörtökön, még az Iszlám Állam által a kabuli reptérnél elkövetett terrortámadás előtt véget ért a németek kimenekítési missziója, de Merkel azt mondta, kapcsolatban állnak a tálibokkal, és mindent megtesznek azok kimentéséért is, akik nem jutottak fel a repülőkre.

A mentőakció szervezetlensége miatt éles kritika érte a német kormányt több helyről – a Bundeswehrben szolgáló afgán erőket támogató hálózat vezetője, Marcus Grotian szerint „nem lehet szavakba önteni” azt a haragot, amit éreznek emiatt.

„Minden más ország evakuálja a helyi személyzetét. Mi pedig csak néhány kiválasztottat menekítünk ki”

– mondta Grotian, aki állítása szerint június-július környékén ötször küldött levelet a kancellári hivatal felé Berlinbe, hogy egyeztessék egymással időben az evakuálási akció részleteit az ezért felelős minisztériumok. A kancellária viszont egy levelükre sem reagált – ennek ellenére szerinte a német kormány tagadja a felelősségét a „katasztrófában”: „Szégyenletes, hogy a saját kormányunk erkölcsileg sebzett meg minket.”

1629986457 temp ekdomh 20210826 720 0 90 cr

„Nemet a háborúra!” kezdetű transzparenst helyeznek ki 2021. augusztus 25-én a berlini Brandenburgi kapura a baloldali Die Linke párt képviselői által rendezett tüntetésen – Fotó: John Macdougall / AFP

Egy Ahmad J. nevű férfi a közszolgálati ARD szerda esti hírműsorában beszélt a helyzetéről. Bár a 28 éves afgán újságíróként segítette a Bundeswehr munkáját, és meg is kapta az engedélyt a német államtól arra, hogy felszálljon a mentőakció egyik gépére a feleségével és a két gyerekével együtt, a reptéren megtagadták tőle a felszállást.

Ahmad J. a napokban újra kapott egy levelet a Bundeswehrtől, hogy hibáztak a felszállás megtagadásánál, és várják újra a reptéren, a férfi szerint viszont már nem volt sok esélye odáig eljutni: „Lehetetlen elérni a kapukat, nincs többé átjárás. Több ezren vannak ott, egy méterrel sem lehet beljebb jutni, a gyermekeimet pedig széttaposnák.”

„Egyelőre nem világos, hogyan viselkednek majd a tálibok, ha véget érnek a mentőakciók. Azon gondolkozom, hogyan fognak majd kivégezni: lelőnek, leszúrnak, vagy éheztetnek? Csak abban vagyok biztos, hogy ezek valamelyike meg fog történni”

– mondta Ahmad J. az interjúban.

Merkel már búcsúzkodik, pedig hol van még a vége

Az afganisztáni helyzet is biztosan szóba került Merkel utolsó külföldi útjain: a kancellár először Moszkvába, majd Kijevbe utazott tárgyalni az orosz és az ukrán elnökkel, ezekről mi is beszámoltunk korábban. A német-orosz viszony ugyan sokkal feszültebb, mint volt 2005-ben a kancellár hatalomra kerülésekor, a Tagesschau moszkvai tudósítója szerint azonban Vlagyimir Putyin számára Merkel mindig is egy stabil pont volt. A német vezető mindig kész volt tárgyalóasztalhoz ülni az orosz elnökkel – ezeken pedig szó volt a két országot mindennél szorosabban összekötő Északi Áramlat 2 gázvezetékről, és a bebörtönzött orosz ellenzéki Alekszej Navalnij ügyéről is.

A két vezető viszonyát amúgy is érdekes kapcsolat jellemzi: bár Merkel szerint Putyin „egy másik világban él”, igen sok közös pont köti össze őket.

Putyin beszéli a németet, Merkel az oroszt; Putyin Drezdában élt a szocialista időkben, Merkel egy szovjet helyőrség közelében nőtt fel az NDK-ban. Még soha nem volt példa arra, hogy egy német kancellár és egy orosz államfő ennyire jól ismerte volna a másik országot,

írja a Zeit. A lap újságírója szerint Merkel volt azon kevés nyugati politikus egyike, akit Putyin komolyan vett – miközben a két ország kapcsolata egyre hűvösebb lett.

„Sok olyan kérdés van, amelyek személyes megbeszélést is igényelnek, ezért biztos vagyok benne, hogy ez nemcsak egy búcsúlátogatás, amely azzal a döntésével függ össze, hogy nem indul el több szövetségi választáson, hanem egy ilyen komoly munkajellegű látogatás is” – mondta Putyin még a találkozó előtt, Merkel pedig azt hangsúlyozta, hogy Oroszországgal a nézetkülönbségek ellenére is fenn kell tartani a párbeszédet. Míg az afgán helyzet esetében nagyjából egy álláspontra jutottak abban, hogy tárgyalni kell a tálibokkal az emberéletek megmentése érdekében, a Navalnij-ügyben fennmaradt az éles ellentét: Merkel az ellenzéki politikus szabadon bocsátását követeli, Putyin szerint viszont az ügyhöz igazából semmi közük sincs.

Kijevi látogatásán pedig még élesebben fogalmazott a német kancellár: ha Oroszország megpróbálja „fegyverként használni” Ukrajnával szemben a közvetlen német-orosz összeköttetést biztosító Északi Áramlat 2 gázvezetéket, akkor Merkel szerint Németország kész lenne újabb szankciókat bevezetni Moszkva ellen. Igaz, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint továbbra sem látni azt, ki adna garanciát Ukrajna gazdasági biztonságára 2024 után, amikor lejár az ukrán-orosz gáztranzitszerződés.

Az a következő hetekben dőlhet el, hogy 2024-ben ki áll majd Merkel helyett Németország – és ezzel együtt valamennyire az Európai Unió – kormánykerekénél. A pártok támogatottsága alapján viszont szintén nagy az esély arra, hogy hosszadalmas koalíciós tárgyalások jönnek majd szeptember 26. után – ami miatt a Merkel-éra akár néhány hónappal tovább is tarthat majd. Négy évvel ezelőtt, 2017-ben például csak öt hónappal a választások után alakult meg az új berlini kormány – ha pedig Angela Merkel ilyen hosszú ideig marad a posztján ügyvezetőként a koalíciós tárgyalások közben, azzal akár a CDU nagy öregjét, Helmut Kohlt is megelőzheti a szövetségi köztársaság leghosszabb ideje hatalmon lévő kancellárjaként.

Borító: Olaf Scholz, az SPD kancellárjelöltjének plakátját helyezi ki egy férfi Berlinben 2021. augusztus 26-án – Fotó: Tobias Schwarz / AFP

Forrás: Telex 

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all