Világ

Egy évvel a Capitolium ostroma után sem gyógyultak be az amerikai demokrácia sebei

Több mint 700 letartóztatással és egy új elnökkel később is egyértelmű hagyatéka van január 6-nak: Donald Trump végérvényesen felborította a Republikánus Pártot, a valóság ellen folytatott háború pedig alacsonyabb lángon, de folytatódik. 2021. január 6-án, magyar idő szerint este 7 óra környékén a demokratikus világ egy emberként figyelte Washingtont, ahol Donald Trump szimpatizánsai éppen megrohamozták az amerikai Capitolium, azaz a szövetségi törvényhozás épületét, hogy megakadályozzák a 2020-as választási eredmények hitelesítését. A halálos áldozatokkal járó ostrom azonban nem csak az erőszakos karaktere miatt volt rémisztő. Trump bukása volt ez első példája annak, mi történik, amikor egy gyomorból jövő érzelmekre, valóságtagadásra és nemzeti sovinizmusra építő politikus elveszít egy választást, és nem hajlandó elfogadni a végeredményt – nem véletlen, hogy a rendbontó populizmussal küzdő Európa a saját bőrén érezte a történteket.

d9c7d1af 5eac 4ad1 b4bd 03ee77a93ebc

Fotó: AFP / Robyn Beck

Mi történt pontosan?

A Capitolium ostroma igazán csak kontextusba helyezve nyer értelmet, hiszen önmagában az, hogy egy választáson vesztes oldal magát tartja a többségnek, nem vezet erőszakhoz – emlékezzünk csak vissza 2018 áprilisára, amikor a parlamenti választások után Budapest utcái ugyanezzel a szlogennel teltek meg.

Donald Trump 2016-os választási győzelme után mind a politika- és kommunikációtudomány, mind a sajtó kétségbeesetten kereste a választ: hogyan sikerült a világ legszilárdabb demokráciájának tűnő Egyesült Államok belső egyensúlyát megbontania valakinek, aki semmilyen politikai tapasztalattal nem rendelkezik? Trump megosztó üzenetei, xenofóbiája és PC-tagadása, valamint erős patriotizmusa alapvetően eltért a mainstreamtől abban az országban, ahol a kétpártrendszer miatt szinte kötelező mérsékeltnek lenni, hogy a középen lévő szavazók annak rendje és módja szerint billegni tudjanak az alternatívák között. Az azonban már a 2016-os kampányban kirajzolódott: az iránta érzett rajongás eltér a megszokottól. Tábora pedig már elnöksége előtt elkezdett szektásodni, azzal az illúzióval felvértezve, hogy a status quo-ra fittyet lehet hányni.

13f0d16d ab70 467c 8a8d 0ad79ef75303

Fotó: AFP / Mandel Ngan

Trump egy olyan időszakban került hatalomra, amikor a jobboldali politika teljesen nyíltan megtehette, hogy szembemegy a különböző társadalmi és politikai konszenzussal – részben a közösségi média révén, részben azért, mert a hagyományos TV és sajtó opportunistái lehetővé tették. A Tucker Carlsonhoz hasonló „konzervatív kommentátorok”, a Parlerhez és a Gab-hez hasonló szélsőjobbos közösségi és híroldalak, az elnök Twitter-fiókja és a minden meggyőződésüket felerősítő közösségi algoritmusok együtt drámai hatást értek el, és minden, ami a bűvkörön kívül esett, az a szemükben hazugságnak bizonyult. Az egyébként is vad alaphelyzetre érkezett még a QAnon és más, Donald Trumpra világmegváltó szerepet aggató összeesküvés-elméletek, a médiaellenes háborúban pedig csak olajat öntöttek a tűzre az olyan események, mint a George Floyd-gyilkosság, a Black Lives Matter tüntetések, vagy éppen a koronavírus-járvány. 2020-ra egyértelművé vált, hogy a Trump-fanatikusokat (nem általában a szavazóit) sikerült teljesen leválasztani a valóságról.

ff490778 1ded 4ae1 b199 a76b48f6203b

A rendőrök térdelnek a floridai Coral Gablesben 2020. május 30-án tartott tüntetésen George Floyd, egy fegyvertelen fekete férfi halála miatt, aki úgy vesztette életét, hogy egy minneapolisi rendőr intézkedése közben a nyakára térdelt
Fotó: AFP / EVA MARIE UZCATEGUI

Ezzel egyidejűleg viszont – ami a hosszú távú politikai következményeket nézve talán sokkal aggasztóbb – Trumpnak sikerült kiüresítenie a Republikánus Pártot is. A belső ellenzék megszűnt, a kétkedő hangokat elnyomta a sikeréhes trumpista hullám, a programtervezés leállt, és a különböző államok republikánus helytartói is egyre inkább eltávolodtak a valóságtól.

Ezek után lehetett sejteni, mégis sokkoló volt, hogy a végül több millió szavazattal elbukott 2020-as választás után a Trump-szimpatizánsok és a volt elnökhöz hű média tudósítói nem vettek tudomást a vereségről, ahogy az sem volt igazán meglepő, hogy a Trump-fanatikusok köreiben felülreprezentált militáns republikánusok nem félnek a kezükbe venni az ügyet. Utóbbi kicsúcsosodását jelentette a Capitolium ostroma, amelyben az olyan, már-már félkatonai szélsőjobboldali szervezetek, mint a Proud Boys, vagy éppen az Eskü Őrzői is részt vettek, és konkrétan a rendbontók védelméért, saját rendőrségként voltak jelen.

a0d5214a a0b8 416f 8b6f a937e167464b 1

Fotó: AFP

Miután kiderült, hogy január 6-án hitelesítik az államok által a kongresszusnak beküldött szavazatokat – egyúttal hitelesítve a választás eredményét –, a fanatikusok már 5-étől gyülekeztek a fővárosban, és hallgatták a különböző republikánus kommentátorok, politikusok és celebek beszédeit arról, hogy természetesen megnyerték a választást, és legyenek készek akár a vérükkel küzdeni Donald Trumpért és az általuk vélt igazságért.

17f51108 6ff0 4406 a49c b54f736f906f

Donald Trump republikánus párti amerikai elnök tüntető támogatóinak egyike Nancy Pelosi képviselőházi elnök irodájában, miután a tüntetők betörtek az amerikai törvényhozás washingtoni épületébe, a Capitoliumba 2021. január 6-án
Fotó: MTI / EPA / Jim Lo Scalzo

Készek voltak. Helyi idő szerint délelőtt 11 órakor állt ki Donald Trump a Fehér Ház előtti „Mentsük meg Amerikát Menet” tagjai elé, és azt közölte: a Capitolium elé várja híveit, ugyanis harcolni kell, mert „az országot gyengeséggel nem lehet visszaszerezni.” Ami délután egytől történt, az pedig szinte történelem: az ostromlók elölről-hátulról körbevették az épületet, és hamar átküzdve magukat a létszámhátrányban lévő rendőrökön, a szenátusi szárny felé vették az irányt. Az ott ülőket a biztonságiak kimentették, de a támadók még három órán keresztül randalíroztak az épületben, többször tűzharcba keveredve a rendőrökkel, és hatalmas kárt téve az amerikai demokrácia szentélyében. A feszültséget tovább növelte menet közben, hogy Trump alelnöke, Mike Pence (aki a szavazatok hitelesítésében kellett, hogy részt vegyen) közölte: a demokrácia híveként nem fogja megakadályozni a voksok megszámolását.

f7ca58f9 8c5b 4f3c a5e3 dd9413fb0034

2021. január 7-én Mike Pence republikánus párti amerikai alelnök, a szenátus elnöke (k-b) felolvassa a 2020. november 3-i elnökválasztás hivatalos eredményét, amely szerint a demokrata párti jelölt, Joe Biden lesz az Egyesült Államok következő elnöke
Fotó: AFP

Az ostromnak Donald Trump helyi idő szerint délután négy után vetett véget: a volt elnök Twitterre posztolt videójában arra kérte szimpatizánsait, hogy menjenek haza és legyen végre béke – de kifejtette, hogy az ott lévők nagyon különlegesek, és nagyon szereti őket. A hír elérte a Capitoliumban randalírozókat, és vegyes érzelmekkel, de távoztak, egyúttal lezárva a 21. századi amerikai történelem talán legrémisztőbb óráit 9/11 óta.

Nincs igazság, csak látszólagos béke

Az ostromban végül öten, egy rendőr és négy demonstráló vesztette életét. A Capitoliumot védő Brian Sicknicket stroke-ot kapott, a támadók közül egyedül Ashli Babbitt, volt légierős katona halt meg tűzharcban, a többi áldozatot vagy eltaposták, vagy rosszul lettek az ostrom alatt vagy azt követően. Az elmúlt egy évben 705 embert tartóztattak le a támadás miatt, ebből 165-en vallották magukat bűnösnek, 71 embert pedig elítéltek. Börtönbe egyelőre 31-en kerültek, a többség pénzbüntetést kapott, vagy feltételes szabadlábon, illetve háziőrizetben van. A legismertebb arcok közül Jacob Chansley, avagy a szarvasagancsot viselő, festett arcú QAnon-sámán 3,5 évet kapott, a Nancy Pelosi házelnök irodáját elfoglaló Richard Barnett, valamint a konföderációs zászlóval a Capitoliumban mászkáló Kevin Seefried ügyeit pedig majd 2022-ben tárgyalják, miután, ellentétben Chansley-vel, nem vallották bűnösnek magukat.

ec226917 be91 4c0e b391 75dc32a69e5b

Fotó: MTI / EPA / Jim Lo Scalzo

Az igazságszolgáltatás részeként végül január 10-én a közösségi oldalak megváltak Donald Trumptól uszítás vádjával, azonban az alkotmányos vádeljárás, az impeachment elnöksége alatt másodszor is sikertelen volt, mert ugyan a vádemelés megtörtént, nem gyűlt össze a szükséges szenátusi kétharmad a közhivataloktól való eltiltásához. Ez csak azért lett volna jelentős Biden beiktatása után, mert megakadályozta volna, hogy Trump a későbbiekben újrainduljon az elnökségért.

És akkor el is érkeztünk a legnagyobb problémához, amivel a Biden-adminisztráció szembe kell nézzen, egy év elteltével ugyanis világos:

a drámai bukás ellenére sem Trump, sem a Trump-hatás nem tűnt el a közéletből.

A Republikánus Párt alapjaiban alakult át jobbközép csoportosulásból Trump-szektává, és e pillanatban biztosra vehető, hogy a korábbi elnök 2024-ben is a Fehér Házba készül. A jobboldali média sem lépett egyet hátra, hanem a Trump által rögzített üzenetek mentén mélyíti a társadalmi törésvonalakat, és nem a korábbi elnökért, hanem a jelenlegi adminisztráció ellen kampányolva prezentál alternatív valóságokat a jobboldalnak.

Joe Biden inkluzív, összefogáspárti ígéretei megfeleltek a célnak, hogy a 2016 után letört demokratákat újra megmozgassák, ahhoz viszont kevésnek bizonyulnak, hogy egy kettétört demokráciát összeolvasszanak. Jóhiszeműen ugyan hozzá lehet tenni, hogy az adminisztráció egy elhúzódó járványügyi krízissel küzd, és a társadalmi békét ígérő célokat egyébként is sokkal nehezebb megvalósítani, Biden hivatalban töltött első éve mégis kevés lényegi változást hozott Amerika életébe, és legkevésbé sem orvosolta az általa is kiemelt fontosságúnak tartott demokráciadeficiteket. A republikánus vezetésű államokban a szerintük elcsalt választás után egyre több választási törvényt fogadnak el, amelyek megnehezítik a voksok leadását és nagyobb kontrollt adnak a helyi felügyelők kezébe, a Republikánus Párttal pedig szövetségi szinten lehetetlen tárgyalni.

Az ostrom évfordulóján Joe Biden rövid beszédet tartott, amelyben a támadást egy az egyben Donald Trump számlájára írta. Azt mondta, elődje előrébb helyezte a sérült egóját a demokráciánál és az alkotmánynál, és hangsúlyozta, hogy egy ehhez hasonló támadás az ország berendezkedése ellen soha többet nem fordulhat elő. Biden emellett a Capitoliumot védő rendőrök bátorságát külön is kiemelte. Beszéde fő üzenetének pedig – mint korábban is oly sokszor – a demokráciát tette: ahogy fogalmazott, január 6. a demokrácia kettős természetét; törékenységét és erősségét mutatja, hozzátéve, hogy mindennek a jogállamiság a legfontosabb pillére.

Biden tehát egy évvel a modern, nyugati demokráciák egyik legsötétebb napja után ott tart, hogy vissza kell állítania az amerikai demokrácia nívóját házon belül és nemzetközi szinten is. Utóbbiért észszerű, de egyelőre erőtlen lépés volt a tavaly év végi „Csúcs a Demokráciáért” című virtuális fórum, ahova a demokratikus világ képviselőit (Magyarország kivételével) hívta meg azért, hogy együtt tegyenek vállalásokat a jogállamiság és a gondolat szabadságának megvédése érdekében. Az adminisztráció nemzetközi viselkedése tökéletesen illeszkedik a globális Nyugat küzdelmeibe,

a világ demokratái ugyanis úgy kell áthatoljanak az autoriter vezetők által előidézett, és híveik újragyártott információbuborékokon, hogy közben a Covid tovább növeli a valóság és a tévhit közötti távolságot, a társadalmi feszültség pedig bármikor a tetőfokára hághat.

3c3b8d1b 8a09 4855 b8aa 066ed12f7449

Fotó: MANDEL NGAN / AFP

Forrás: HVG