szombat, február 04, 2023

  • A legrosszabb forgatókönyv szerint az EU 2023-ban 57 milliárd köbméteres gázhiánnyal nézhet szembe.
  • A helyzetet a kínai kereslet és a francia atomenergia-termelés alakulása is nagyban befolyásolhatja.
  • Az EU a fogyasztáscsökkentésben, a megújulókban és a közös piaci beavatkozásban bízik, bár sok elemző szkeptikus.
  • Az anyagi kiadásokat jelzi, hogy a német kormány 440 milliárd eurót különített el az energiaválság leküzdésére.

Oroszország ukrajnai inváziója előtt gyakran hangoztatott alapvetés volt, hogy az Európai Unió orosz gáztól való függése miatt nem engedheti meg magának a keménykedést Moszkvával, mert a gáz elapadása gazdasági katasztrófával fenyegetne; a másik oldalról viszont az orosz rezsim számára sem lenne reális elzárni a gázcsapot, hiszen ezzel az egyik legfőbb exportpiacától vágná el magát, és így saját gazdaságát döntené romba.

Ebből egyik sem jött be: az EU szigorú (ám a gázkereskedelmet a mai napig nem érintő) szankciókat hozott Oroszországgal szemben a háború miatt; Vlagyimir Putyin orosz elnök (valójában már az ukrajnai invázió előtt) erősen letekerte a gázcsapot; és (egyelőre) egyik fél gazdasága sem omlott össze, noha a helyzet a frontvonal egyik oldalán sem áll valami fényesen.

Európa kisebb részt a norvég és algériai vezetékes import növelésével és fogyasztása csökkentésével, nagyobb részt pedig a (jelentős részben orosz) cseppfolyósított földgáz (LNG) tengeri importjának felpörgetésével képes volt kezelni a helyzetet. Az orosz gázról való lemondás azonban óriási árral járt, és

az előrejelzések szerint a kemény 2022-es tél után a 2023-as év még nehezebbnek ígérkezik.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) decemberi elemzése szerint 2022-ben nagyjából tizedével, 50 milliárd köbméterrel esett az EU földgázfogyasztása. Ebben azonban számos egyszeri körülmény is szerepet játszott, ezek miatt 2023-ban még nehezebbé válhat a helyzet.

  • Bár az orosz szállítások 2022-ben jelentősen csökkentek, így is 60 milliárd köbméter gáz érkezett az orosz vezetékeken keresztül az EU-ba. Ennek nagy része ugyanakkor az év első felében jött, és az év végére (részben az Északi Áramlat kiiktatása miatt, részben attól függetlenül is) erősen elapadt az orosz import. Jövőre tehát vélhetően még kevesebb gáz jön majd az orosz vezetékeken, és az sem zárható ki, hogy a maradékot is elzárják Moszkvából.
  • Nyugat-Európa jelentős részben cseppfolyósított földgáz (LNG) importjából fedezte a kieső orosz vezetékes gázt, ám ez elég drága és nehézkes mulatság volt, és az előrejelzések szerint az LNG-piacon 2023-ban is szűk lesz a kínálat. Az EU 40 milliárd köbméterrel többet akar behozni, viszont az IEA szerint csak 20 milliárddal nő majd a globális termelés.
  • Az unió helyzetét az is nehezítheti, ha Kínában lecseng a Covid–19-járvány, és ismét megnő a jelenleg alacsony energiaigény. 2022-ben részben a kínai import csökkenése tette lehetővé, hogy Európa rengeteg plusz LNG-t importáljon: a belső igény lanyhasága miatt számos kínai vásárló inkább eladta jó pénzért Európába a tartalékait.
  • Az IEA szerint az enyhe 2022-es ősz önmagában tízmilliárd köbméterrel csökkentette az EU-s gázigényt, ám abban nem lehet bízni, hogy az időjárás továbbra is Európa oldalán áll majd. A 2022-es spórolásból további tízmilliárd köbmétert tett ki a termelés visszaesése, ami nem egy kívánatos állapot.

A helyzetet segítheti, hogy idén télre erősen betáraztak az európai országok. A Bloomberg elemzése alapján, a jelenlegi tendenciák szerint az uniós gáztárolók töltöttsége márciusban jóval magasabb lesz a 2017–2021 közötti átlagnál, és még a mostaninál hidegebb, de átlagos időjárás és az orosz szállítások részleges megvágása esetén is jó állapotban lesznek a tárolók.

Mindamellett ez átmeneti könnyebbség. Az IEA elemzése szerint ha 2023-ban az EU számára legrosszabb forgatókönyv valósul meg, azaz az orosz vezetékes import nullára csökken, és Kínában helyreáll az LNG-igény, akkor 57 milliárd köbméteres hiánnyal néz szembe Európa egy év alatt.

E hiányból a már megindított ellenlépésekkel olyan 30 milliárdot lehet kimozogni. Ezek közé tartozik a megújulóenergia-termelés és az energiahatékonyság növelése. További pozitív fejlemény lehet, hogy 2022-ben a francia erőművekben felmerült problémák miatt a tervezettnél alacsonyabb volt az európai atomenergia-termelés, és a vízenergia-termelés is évtizedes mélyponton volt, azaz ezekből a forrásokból valószínűleg jobb év jön 2023-ban.

Megújulók, ársapka, közös beszerzés

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke december közepén a 2023-as prioritásokról azt mondta, további 15 százalékkal kell csökkenteni a gázfogyasztást; fel kell gyorsítani a megújulók engedélyeztetését és telepítését; fejleszteni kell az energetikai infrastruktúrát és a tagállamok közti gázmegosztás rendszerét; le kell fölözni az energiakereskedők és -termelők extraprofitját; egy piaci korrekciós mechanizmussal ki kell küszöbölni a piaci gázárak időleges elszállását; valamint egy közös uniós gázbeszerzési rendszert kell létrehozni, hogy az EU jobb alkuerővel léphessen fel a világpiacon.

Ezek nem új tervek, és végrehajtásuk részben már folyamatban van. Az extraprofitadóról még szeptemberben egyeztek meg az uniós vezetők, és számos tagállam 20–60 százalékos sarcot vetett ki az energiacégek és -kereskedők elszállt profitjára; a megújulók és a hőszivattyúk engedélyeztetésének felgyorsításáról szintén született egy egyezség novemberben. A napenergia-telepítés üteme már 2022-ben is kiemelkedően erős volt Európában, ezért van esély rá, hogy a termelésnövekedési célokban jól teljesít majd az EU – ezt a magas áramárak is ösztökélik.

1672143781 temp iNLOcO cikktorzs


Németországi szélerőműpark – Fotó: Picture Alliance / dpa / Getty Images

A közös gázbeszerzések rendszeréről novemberben állapodtak meg. Itt egy közös platformot hoznak létre, ahol az uniós gázcégek leadhatnák megrendeléseiket, majd a megrendelések összesítésével keletkező keresletre piaci tenderrel keresnének vevőt. A mechanizmus használata ugyanakkor a gázbeszerzések nagy részére nézve nem kötelező, csak a 2023-ra előirányzott tárolói készlet 15 százalékát kell a közös platformon beszerezniük a tagállamoknak, illetve vállalataiknak. Az nem világos, hogy ez mennyit segít majd egy olyan helyzetben, amikor elég szűkösnek ígérkezik a világpiaci kínálat.

December végén a piaci korrekciós mechanizmust is elfogadták. E szerint ha az irányadó holland tőzsdei gázár három napig meghaladja a megawattóránként 180 eurót, és emellett legalább 35 euróval drágább az LNG piaci áránál, akkor szabályozzák a tőzsdei árat, és nem engedélyezik a 180 eurót meghaladó árú bizniszeket.

A sok hónapos vita után kidolgozott mechanizmus ugyanakkor a szkeptikus elemzők szerint nem sokat fog segíteni az európai helyzeten: az LNG-üzletek növekvő részét nem a holland tőzsdén, hanem közvetlenül kötik a kereskedők és a megrendelők; az árak jelentősen eltérnek a több mint két tucat nagy európai gázelosztó központban; és a tavaly nyári kiugró árak egyedi és vélhetően nem ismétlődő események következményei voltak, ezért eleve nem valószínű, hogy tartósan 180 euró fölé emelkedjen az ár. Mindemellett a holland gáztőzsde üzemeltetője azt is belengette, hogy ha korlátozni akarják az árait, elhagyja Hollandiát, és az EU-n kívül bonyolítja le majd az üzletet, ahova nem ér el az uniós hatóságok keze.

Ezzel együtt vannak biztató jelek is.

Az európai LNG-infrastruktúra rohamtempóban javult az orosz invázió kezdete óta, és az uniós országok vezetői emellett egyenként is igyekeznek új megállapodásokat kötni, egymásnak adják a kilincset a nagyobb földgázvagyonnal bíró közel-keleti országokban, például Katarban.

Az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) nevű berlini agytröszt gyűjtése szerint az uniós tagállamok 2022 januárja óta 56 új földgázüzletet kötöttek 23 partnerországgal. Ezek azonban jellemzően hosszabb távon érnek majd be, és egyhamar nem oldják meg a globális LNG-termelés szűkösségéből fakadó gondokat.

Drága lesz a további rezsicsökkentés

Mint a magyarországi „rezsicsökkentés” idei bedőlése jelzi, az orosz import kiesését csak jelentős anyagi terhek mellett volt képes kimozogni Európa. Bár a piaci árak az utóbbi hónapokban jelentősen mérséklődtek a nyári rekordok óta, az ukrajnai orosz háború előtti helyzethez viszonyítva még ma is magasak, és az előrejelzések szerint 2023-ban sem mérséklődnek jelentősen.

A diverzifikáció nemrég Budapestre is betette a lábát. Déli irányból még jön az orosz gáz, és a Barátság kőolajvezetéken érkező orosz kőolaj is kibúvót kapott az uniós olajembargó alól. Orbán Viktor miniszterelnök közben az azeri áramimporttól várja a megváltást, míg Szijjártó Péter külügyminiszter nemrég kapucnis pulcsiban (véletlenül pont a futball-vb döntőjével egy időben) ellátogatott Katarba is. Utóbbi út eredményeivel kapcsolatban

a kilátásokat jelzi, hogy a valamivel nagyobb alkuerőt képviselő Németország korábban csak 2026-ra tudott lekötni katari földgázt.

Az ECFR értékelése szerint a magyar energiadiplomáciai lépések nem sok vizet zavarnak, és elmaradnak attól a szinttől, amelyet az ország oroszfüggősége megkövetelne.

De az orosz energia feladása azon országok számára sem olcsó, amelyekben a rezsicsökkentés nem dőlt össze az első szellőtől. A jelentős oroszgáz-függését hirtelen feladó Németország a Reuters összesítése szerint december közepéig 440 milliárd eurót tett félre az energiaválság kezelésére. Ez az éves német hazai össztermék (GDP) 12 százalékát, lakosonként 5400 eurót (kb. 2,2 millió forint) tesz ki, és megközelíti a Covid–19-járvány gazdasági kárainak enyhítésére elköltött, 480 milliárdos összeget. (A gigantikus német rezsicsökkentésről itt írtunk részletesen.)

1672141575 temp lcllmF cikktorzs


Olaf Scholz német kancellár Németország első LNG-termináljának megnyitóján, Wilhelmshavenben, 2022. december 17-én – Fotó: Fabian Bimmer / Reuters

A német energiaimport értéke 7 milliárdról 124 milliárd euróra nőtt 2022-ben a Kieli Világgazdasági Intézet szerint. A leginkább gázfüggő szektor, az energiatermelés mellett a földgázt alapanyagként is használó vegyipar termelése 8,5 százalékkal esett az iparág lobbiszervezete szerint. Közben a német megújulóenergia-kapacitások bővülése messze elmarad a korábbi tervektől: Berlin korábban azt ígérte, hogy 2030-ra az energiatermelés 80 százalékát adják majd a zöldforrások, ehhez képest az arány 2021-ben 42 százalék volt, és a 80 százalék eléréséhez éves szinten a jelenlegi napenergia-telepítés négyszeresére, a szélenergia-telepítés hatszorosára lenne szükség.

Az LNG-piacon Németország eddig csak két kisebb üzletet tudott kötni 2023-ra, Ausztráliából és Abu-Dzabiból importálnak cseppfolyós földgázt a rohamtempóban megépített új termináljaikra. Ez jelzi, hogy a piac mennyire telített.

Paradox módon az európai gazdaság – részben a magas energiaárakhoz köthető – rossz kilátásai valamelyest enyhíthetnek a problémákon. Az elemzői várakozások szerint a nagy európai gazdaságok 2022 utolsó negyedévében recesszióba kerülhetnek, a munkaerőpiac lefagyhat 2023-ban, és a 2023-as gazdasági növekedést mindössze 0,3 százalékosra jósolja az Európai Bizottság.

A gyenge gazdasági aktivitás gyengébb ipari keresletet, és ebből fakadóan alacsonyabb energiaigényt jelent.

Mindamellett az Economist Intelligence Unit azt is kiemelte, hogy a gázigény csökkenésére elsősorban a nagy energiaigényű ipari termelés leállása miatt lehet számítani, ez azonban a kibocsátást és a foglalkoztatást is negatívan érinti majd, és rontja az uniós gazdasági kilátásokat. Az elemzőcég szerint a magas energiaárak hosszabb távon gyengítik Európa versenyképességét is Ázsiával és az Egyesült Államokkal szemben (és ezzel a transzatlanti kapcsolatokban is feszültségeket keltenek); rontják az uniós költségvetési és adóssághelyzetet; és a veszteséget termelő, de a kormányzati segítséggel a felszín felett tartott „zombivállalatok” terjedésével visszafogja a vállalati szféra dinamizmusát.

Borító: A Neptune nevű, norvég, cseppfolyósított földgázt szállító FSRU hajó érkezik a lubmini kikötőbe, Németországba, 2022. december 15-én – Fotó: Sean Gallup / Getty Images

Forrás: Telex

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all