Részletek

Kategória: Világ

Már szerdán elkezdődnek a Csúcs a Demokráciáért című kongresszus eseményei, amelyre Joe Biden 111 országot hívott meg – a magyar kormányt nem. Az Egyesült Államok számára stratégiai döntés, ki kap helyet a tárgyalóasztalnál és míg a lengyelekre partnerként, a magyarokra csapdaként tekint a Fehér Ház.

A demokrácia nem csak úgy keletkezik. Meg kell küzdeni érte; megvédeni, megerősíteni, megújítani.

Joe Biden amerikai elnök 2021 februárjában elhangzott szavai fémjelzik a már szerdán elinduló, de hivatalosan csak csütörtökön kezdődő „Csúcs a Demokráciáért” című kétnapos online kongresszust, amelyre a világ 111 országának politikai képviselete mellett civil és üzleti szereplőket is meghívtak. A rendezvény célja hivatalosan az, hogy a résztvevők felmérjék a globális demokrácia jelenlegi helyzetét, tárgyaljanak a tekintélyuralmi rendszerek, a korrupció és az emberi jogok kérdéseiről, és a végén vállalásokat fogalmazzanak meg, amelyek segíthetnek a közös célokat előre lendíteni. A tervek szerint a kongresszust évről évre megrendezik majd, a 2022-es eseményt pedig már élő részvétellel tervezi megtartani az amerikai vezetés.

Az eseménnyel kapcsolatban a világsajtó több aggályt is megfogalmaz. Felvetődik, hogy a meghívott országok közötti szelekció önmagában nem demokratikus, lévén vannak köztük olyan résztvevők, ahol nincs is szabad demokrácia, csak éppen Amerika számára stratégiailag fontos helyet foglalnak el; és vannak önkényesen kihagyottak is, mint például Magyarország – de erről még később.

Ugyanígy felvetődik, hogy nem legitimálja-e épp az autoriter rendszereket az, hogy ilyen figyelmet kap az ellenük vívott küzdelem, és az a feltételezés sem alaptalan, hogy a csúccsal az Egyesült Államok csak a saját szövetségi rendszerét igyekszik megerősíteni. A csúcsot mások szerint viszont legitimálja az, hogy Biden végre teljesíti vele a demokráciáért tett fogadkozásait, amivel az eddig alapvetően csalódást keltő elnökségében legalább valami kézzelfoghatót tud felmutatni.

Bár Amerikától nem áll távol a sokszor öncélú, akár bosszú fűtötte demokráciaexport, a Biden-adminisztráción belül egészen más folyamatok vezettek a konferencia megszervezéséhez – mondta a hvg.hu-nak egy, a szervezésben részt vevő forrásunk. Míg a George W. Bush vezette Egyesült Államok valóban az amerikai demokráciát erőltette másokra, addig a mostani projekt sokkal defenzívebb. Bidenék nem a nézeteiket akarják megismertetni, hanem egy kelet és nyugat között látszólag újra kettészakadt világban akarják megerősíteni azt az oldalt, amelynek ők is részei, tudomásul véve, hogy azon belül is bőven van munka. Ráadásul nem csak a demokratikus blokk néz szembe válsággal: a Demokrata Pártot sokként érte a Trump-éra, pláne az annak végét jelző capitoliumi ostrom – értékel forrásunk –, és tisztában vannak azzal, hogy már Amerikára sem tekinthet úgy a világ, mint a demokrácia mintapéldájára.

Éppen ezért vállalja az USA a rendszerszintű konfliktust a keleti autoriter rezsimekkel, és törekszik a Biden-kormány arra, hogy olyan közös álláspontok szülessenek a konferencián, amelyek egyúttal a demokrácia fenntartása irányába tett proaktív lépéseket is magukba foglalják. Forrásunk szerint az amerikai vezérszerep ebben a folyamatban hasznos, hiszen összehasonlítva az EU-val, amely egy évtizede hagyja, hogy belülről bomlasszák, a Demokrata párti vezetés a lehető leghamarabb nekilátott a demokratikus eróziók megfékezésének.

Forrásunk állítja, a benyomás egyelőre az, hogy az Egyesült Államok ahhoz hasonló folyamatot szeretne beindítani, mint ami az 1975-ös Helsinki Konferencia és annak utókonferenciái eredményeztek. Ekkor a rendszeres tárgyalások segítettek a kommunista rendszerek puhulásában, a cél pedig most is hasonló: legyen egy évről évre visszatérő fókuszpont, amikor a demokrácia kérdése előtérbe, a globális diplomácia napirendjére kerül.

A lengyelek befértek, de az amerikaiak szemében Magyarország az autoriter kelet téglája

Az Egyesült Államok 110 országot hívott meg az idei csúcstalálkozóra, a válogatásnál viszont legalább annyira képbe jöttek a geopolitikai, mint az ideológiai és demokratikus szempontok. A Freedom House demokráciaindexe 1-től 100-ig osztályozza értékeli a világ országainak civil- és politikai szabadságát, és jelöli meg őket ez alapján szabad, részben szabad, és nem szabad államokként. A bideni demokráciacsúcsra (pár európai miniállamot leszámítva) minden szabad országot meghívtak, azonban a lista itt korántsem ér véget. A részben és a nem szabad országok közötti válogatásnál láthatóan felmerült, hogy a regionális diverzitás szempontja, vélhetően tehát Irakot, Kenyát és Nigert amiatt hívták meg, hogy egyes ázsiai és afrikai kontinensrészek ne maradjanak ki teljesen. Stratégiai okok is felvetődtek, így az orosz veszéllyel szemben álló, ámbár részben szabad Ukrajnát, valamint az Indiával vallási konfliktusban lévő, illetve az afganisztáni tálibokhoz közeli Pakisztánt sem lehetett kihagyni hasonló érvek miatt. Bár szabadságmutatója is indokolja (94/100), Tajvan meghívása Kína felé hasonló diplomáciai üzenettel bír. Kimaradt azonban a NATO-tag Törökország, valamint Bolívia és Sierra Leone is, pedig szabadságértékelésük több résztvevőénél is magasabb.

A demokráciacsúcs résztvevői. Zölddel jelöltük a Freedom House szerint szabad, sárgával a részben szabad, pirossal pedig a nem szabad országokat. Szürkével a nem meghívott államok láthatók.
© hvg.hu

A konferencia súlyát jelzi, hogy az autoriter rezsimek, amelyek nemigen szeretik beismerni magukról, hogy azok – így Oroszország és Kína – szóvá tették, hogy kimaradtak, és magukat is a demokráciákhoz próbálták sorolni.

Mindazonáltal forrásunk is belátja, hogy a meghívásnál felmerül a kettős mérce alkalmazása a „demokratikus internacionálé” nyomán.

Az efféle kettőségek közül magyar szemszögből egy emelkedik ki, mégpedig az, hogy amíg Magyarország az egyetlen EU-tagállam, amely kimaradt, az Orbán-kormányhoz hasonlóan a rosszfiú imidzset felvevő lengyeleket meghívták Bidenék.

Forrásunk szerint nehéz, és az utolsó pillanatig nyitott kérdés volt a magyar–lengyel duó részvétele.

A Pentagon például amellett lobbizott, hogy minden NATO- és EU-tag jelen legyen, mert álláspontjuk szerint a stratégiai, védelmi együttműködéseket nem lehet kockára tenni a kongresszussal. A NATO keleti szárnyának egyik legfontosabb bástyájaként tehát – bár demokratikus alapon logikus lett volna – nem estek ki a lengyelek a képből, pláne azért nem, mert a kérdésben fő döntést hozó Nemzeti Biztonsági Tanácsban (NSC) nemcsak demokráciai, hanem védelmi szakemberek is ülnek.

Tisztában volt vele a Biden-adminisztráció, hogy ha mind Lengyelországot, mind Magyarországot kizárja, azzal mindössze annyit tesz, hogy Varsót és Budapestet egymás karjába löki, erősíti a szövetségüket – mondja forrásunk, és hozzáteszi, van még egy jelentős különbség a két ország között az amerikai perspektívából. Bár mindkét helyen „gőzerővel zajlik a demokrácia leépítése”, a lengyel külpolitika alapvetően pozitív szerepet játszik szomszédos országok demokratikus erőinek és folyamatainak támogatásában, és aktívan lép fel például a fehérorosz és ukrán kérdésben, az USA-éhoz hasonló álláspontot képviselve.

Magyarországra ezzel szemben az oroszok és a kínaiak „trójai falovaként” tekint Washington, ahol a belső demokratikus folyamatok sincsenek rendben, és a magyar kormány külpolitikai fellépésével is leginkább autoriter folyamatokat gerjeszt, például a nyugat-balkáni országokban. Így végül amellett tette le a voksát az adminisztráció, hogy kimarad az Orbán-kormány a tárgyalásokból, ezt a döntést pedig csak alátámasztotta a magyarok viselkedése azóta.

Bár kezdetben Magyarország is kifejezte a csalódottságát (csakúgy, mint Oroszország vagy Kína), az, hogy végül megvétózták az EU közös részvételét az eseményen, jól mutatja, hogyan próbál negatív fényt vetni a csúcsra a magyar kormány. Forrásunk szerint az unió intézményes részvételének megtorpedózása egy merész, és nem feltétlenül következetes döntés volt, ami egyébként Orbánékra is visszaüthet: ugyan a vétó választási évben jól eladható, az EU külpolitikájának csak megerősítést adhat az újabb kotnyeleskedés.