Megállapításuk szerint a geopolitikai szövetségek egyre töredezettebbé válnak, s egy olyan „à la carte” világba léptünk be, ahol az államok különböző kérdésekben vegyítik és kombinálják partnereiket, ahelyett, hogy egyszerűen elköteleznék magukat az egyik vagy a másik oldal mellett.

Ezt támasztja alá, hogy nemcsak az úgynevezett nyugati tömb állampolgárainak nagy része „pesszimista” a jövőjét illetően, hanem világszerte többségben vannak azok, akik úgy vélik, hogy az EU széteshet, az USA pedig megszűnhet demokrácia lenni a következő 20 évben.

A Nyugat – és különösen annak értékei – szempontjából azonban bizakodásra ad okot, hogy a legtöbb megkérdezett országban a válaszadók szerint Európa és az Egyesült Államok az a hely, ahová egy hipotetikus helyzetben a legszívesebben költöznének, és ahol a legjobban szeretnének élni (átlag 56 százalék). Ugyanakkor a nem nyugati országok polgárainak átlagosan csak 5 százaléka választaná Kínát, ha lehetősége lenne rá.

Ez volt a többségi vélemény Dél-Koreában, Indiában, Brazíliában, Dél-Afrikában, Törökországban és Szaúd-Arábiában is (82, 80, 66, 54, 51 és 50 százalék). Az egyetlen kiugró szereplő e kérdésben Oroszország, ahol a többség Kínát jelölte meg.

Az imént felsorolt országokban, Oroszország kivételével a többség az emberi jogok kérdésében szintén azt mondta, hogy inkább az USA-hoz és partnereihez szeretne közelebb kerülni, mint Kínához és partnereihez - ez volt az uralkodó vélemény Szaúd-Arábiában is, 47 százalékkal -, s a biztonsági együttműködés témájában is hasonló kép rajzolódott ki. Az egyetlen kivétel a kereskedelem, ahol nagy számban jelezték, hogy inkább Kínával, mint az Egyesült Államokkal szeretnének nagyobb mértékben együttműködni. Az emberek nagy része, különösen a közép- és feltörekvő hatalmak polgárai, kedvezően fogadják a jelentősebb kínai gazdasági tevékenységet az országukban - ez a vélemény a legmarkánsabban Oroszországban (74), Szaúd-Arábiában (60), Dél-Afrikában (60), Indonéziában (53) és Törökországban (50 százalék) jelenik meg. Az európaiak körében ez az arány 29 százalék.

A kétpólusú világrend megtörése a közvélemény ukrajnai háborúhoz való hozzáállásában is tükröződik. Az adatok azt mutatják, hogy ez a konfliktus meghatározó, sőt, egzisztenciális jelentőségű a Nyugat számára. Európában a megkérdezettek átlag 33, az Egyesült Államokban pedig 42 százaléka támogatja azt a nézetet, hogy Ukrajnának vissza kell szereznie az összes területét, még akkor is, ha ez hosszabb háborút és több emberi áldozatot jelent, és kevesebben vannak azon a véleményen, hogy a háborúnak mielőbb véget kell vetni, még akkor is, ha ez az ukrán területek egy részének feladását jelenti. A nem nyugati országokban viszont ez utóbbi álláspont uralkodik.

Európán és az Egyesült Államokon kívül a nagy többség úgy gondolja, hogy Oroszország megnyeri a háborút a következő öt évben, míg az USA-ban, Európában és Dél-Koreában az ellenkező vélemény dominál (52, 46 és 43 százalékkal). A két kérdés összefüggését mutatja, hogy Európán kívül azok 73 százaléka, akik szerint az EU széteshet, egyben orosz győzelemre számít, míg az EU összeomlását valószínűtlennek tartóknak csak 53 százaléka számol ezzel.

A jelentés társszerzői rámutatnak arra a szembetűnő változásra, hogy világszerte sok polgár most már úgy véli, országa egyesítheti az európai értékek előnyeit Amerika biztonsági garanciáival, megtartva Kínát gazdasági partnerként. Úgy vélik, az EU-nak a világszínpadon a „kölcsönös függőség stratégiájának” politikáját kellene folytatnia, hogy áthidalhassa ezt az új helyzetet.

A felmérés tanulságairól Mark Leonard, az ECFR igazgatója úgy nyilatkozott, „az EU-nak ahelyett, hogy ragaszkodna egy múltbéli világhoz, meg kell értenie az ’à la carte játék’ új szabályait a nemzetközi kapcsolatok tekintetében, és új partnereket kell keresnie a háború sújtotta világunk előtt álló létfontosságú kérdésekben”. Ivan Krastev, a Liberális Stratégiák Központjának elnöke hozzátette: „A világ változik – és nem Európa javára. (…) Ha azt nézzük, hogy az olyan középhatalmak, mint Törökország, India, Brazília, Dél-Afrika és Szaúd-Arábia milyen magabiztosan lépnek fel a világ színpadán, az EU-nak ezt tudomásul kell vennie, és törekednie kell szövetségei körének kiszélesítésére.” Timothy Garton Ash, az Oxfordi Egyetem európai tanulmányok professzora és a Hoover Intézet vezető munkatársa elmondta: „A tanulság világos: Európa puha hatalmát ki kell egészíteni a ’kemény hatalom’ katonai és biztonsági dimenzióiba történő nagyobb beruházásokkal. Az EU további keleti bővítése, beleértve Ukrajnát is, erősebb és hitelesebb globális szereplővé tenné Európát az egyre élesebb geopolitikai és geoökonómiai verseny világában.”

Borító: A többség nem utasítja el, hogy országa növelje kereskedelmi kapcsolatait Kínával Fotó: JORG CARSTENSEN/dpa Picture-Alliance via AFP

Forrás: Népszava